Miért húzta ezt idáig? Félt a szakítástól?

A barátommal 2 évet voltunk együtt, de elég hamar elmúlt a szerelem és az én kezdeményezésemre többször volt szó szakításról, de aztán valahogy mindig elhülyéskedtük a dolgot és rájöttünk, hogy mégse akarunk szakítani. Pedig akkor kellett volna!

Mostanában is eléggé eltávolodtunk egymástól, mindkettőnk élete eléggé sűrű lett, szóval megint nem a legjobb volt a kapcsolat. Viszont benyögte, hogy neki megtetszett valaki más, és igaz, nem csalt meg, de inkább vele szeretne lenni. Egyébként azt tudtam, hogy a lánynak a barátom tetszik, mert mesélte a barátom, higy van egy lány, aki nyomul rá, DE nyugodjak meg, engem szeret. Megnyugodtam. De ezek szerint mégse kellett volna. A csaj addig fűzte, higy a barátom is belébolondult.

Annyira dühös vagyok rá. Nem azért, mert beleszeretett másba, hanem mert így tette. Bezzeg, mikor higgadtan ültünk le beszélgetni, akkor sose akart szakítani, holott neki se tetszett teljesen a párkapcsolatunk (sokat utazom, mert egy külföldi iskolában van egy projekt, amiben részt veszek és ez több éves). Volt, hogy hetekig nem is találkoztunk, ennek ellenére Ő volt végig a ragaszkodó, aki nem akart szakítani. Hát így meg könnyű, hogy bebizotsította magát másik oldalról. Én meg nagyon tiszteltem őt végig, hogy ennek ellenére kitartó és meg se fordul a fejében, hogy szakít. Erre tessék, lapátra tett. Annyira váratlanul történt, egyik napról a másikra. Nem értem, miért nem hagyott már korábban elmenni? Helyette húztuk idáig a dolgot, és neki könnyű, de nekem még rosszabb, mintha korábban szakítottunk volna...

Vajon tény,eg csak arra várt, hogy be legyen biztosítva az élete?