Miért van hogy valakit nem hívnak meg a lakodalomra, de a templomi esküvőre meg igen? Meg minek meggy el egyáltalán valaki csak a templomira?

Nálunk szokás, hogy a kevésbé közeli ismerősöket, pl. a szomszédot, kollégákat csak az esketésre hívják meg, a lagziba nem. Persze nekik nem is kell nászajándékot venni, csak a végén gratulálnak és kész. Szerintem én bőven több ilyen esküvőn voltam, mint amikor lagzi is volt.

"Meg minek meggy el egyáltalán valaki csak a templomira?"

Azért meggy, mert nem cseresznye...

Egyébként én azért szoktam elmenni, mert hívő vagyok és a házasság közösségi szentség, ahol együtt imádkozunk a házaspárért.

Az esküvőre kétféle meghívót szokás készíteni vagy készíttetni: egyet, amin rajta van, hogy meghívunk a szertartásra, és egyet, amin az is szerepel, hogy " és az utána tartandó vacsorára". Egyértelmű a helyzet. Ha nincs benne a meghívódban a vacsorás rész, akkor te oda nem vagy hivatalos. A dolog jó oldalát kell nézni: aki nincs meghívva a lagziba, annak nem kell ajándékot vennie vagy pénzt adnia. Ha éhes, akkor kevesebbért is jóllakhat, ha bulizni akar, akkor ezt megteheti egy átlagos szombat este, és még öltönyt sem kell húzni, vagy nőknek új ruhácskát venni. Sőt, ezzel a hozzáállással oda sem kell menni sértett arccal fintorogni. Aki ilyen érzésekkel viseltet a pár iránt, annak nincs is helye az életük nagy napján.

Ami meg az összefogdosott sütit illeti: miért nem írod mindjárt, hogy széklet is volt benne? ha nem tetszik, nem kell belőle enni. Van, aki képes értékelni ilyen emberi gesztusokat. A sütit meg biztos szívesen megette volna más, mégis bevitte a kollégáinak.

Ha valaki tényleg egyféle meghívót csinál, az udvariatlanság. De ahogy írták, mifelénk is az a szokás, hogy mindenki státuszának megfelelően kap meghívót. Azzal szerintem nincs gond.

A templomi szertartás pedig szép gesztus, mármint idegenek esetében nyilván hidegen hagy, de nyilván ismerős, távoli rokon az, aki (csak) templomira meghív... Ebben az esetben én szívesen ülöm végig a fél órát, hogy gratulálhassak, sok boldogságot kívánhassak.

Mi pl. úgy fogjuk csinálni, hogy a templomi után lesz egy állófogadás féle, mindenkit megkínálunk egy pohár pezsgővel, a fotósnak is jó téma a nagy násznép, csokordobás is ott lesz - így nem marad ki a csak templomi nép sem az ünneplésből. :) A polgári előtte lesz, a vacsira meg csak a közeli család szállingózik át.

"jó de kit érdekel egy 20 perces unalmas templomi esküvő, kb. senkit a szülőkön kívül. Arra külön távoli ismerősként semmi értelme elmenni van jobb dolga mindenkinek."

Nekem ez a lényegi része a dolognak, nem a dínom-dánom. Az csak körítés.

Aki ezt írta, hogy:

"jó de kit érdekel egy 20 perces unalmas templomi esküvő, kb. senkit a szülőkön kívül"

Annak mondom, hogy ez azért elég durva, bántó ítélkezés, általánosítás. Mi hívők vagyunk a férjemmel, és a nászmise volt a lényeg (és kapaszkodj meg: nem ám fél óra volt, hanem 1 óra 15 perc!!!). Ahogy az egyik válaszoló írta, a többi csak körítés.

Mi a templomba és az azt követő agapéra hívtunk sok embert, távoli rokonokat, barátokat, kollégákat. Utána a legszűkebb családdal (20 fő) volt vacsora, ez már csak ráadás, hogy valami azért mégis legyen.

És képzeld, tök szívesen jött mindenki, senki sem sértődött meg, mindenkinek, aki a templomba jött, és kérdezte, milyen ajándékot kérünk, mondtam, hogy két puszit meg egy gratulációt. És ehhez képest tök aranyosak voltak, még úgy is adtak egy csomóan, hogy nem volt lagzi.

Szóval nekünk ez bevált (pedig a társaság több mint fele nem volt hívő), de persze aki csak a lagzi rész miatt szereti az esküvőket, annak persze lehet, hogy furcsa így.