Meghalt a nagypapám. Szombaton lenne az esküvőnk és a lakodalom. Mit csináljunk? Elhalasszuk?

A halál az élet része. Az európai kultúra úgy rendezgette az évezredek során, hogy a végső búcsú sokkal tragikusabbnak tűnjön. Én azt gondolom, hogyha teljes, boldog élete volt az illetőnek, nem kell mélységesen szomorkodni az illető halála miatt. Természetesen fáj, hogy többet nem lehet vele találkozni, beszélgetni, de ez még nem tragédia. Én ez esetben tiszta lelkiismerettel tartanám meg pénteken a temetést és az esküvőt, és a gyászoló / násznépnek is ezeket a gondolatokat adnám át. Megkérném őket, hogy örömmel gondoljanak a nagyapámra, aki bizonyára nem szerete többszáz kesergő embert látni sem a temetésén, sem az unokája esküvőjén. Megemlékeznék róla az esküvőn is, de pozitív gondolatokkal. A gyászolás sem azt kell hogy jelentse, hogy magadba roskadva, elvonultan sírdogálsz napokon át. Inkább egy számvetés, amihez nem árt némi nyugalom meg magány, de ez egyébként is sokszor a temetés után hetekkel következik be.

Fogadd részvétem, de a nagyapád is azt mondaná, hogy tedd a dolgodat, mert az élet megy tovább. A környezetemben olyan is volt, hogy az anyja halt meg a menyasszonybak, de egy megszervezett ekkora rendezvényt - faluról van szó - nem lehet lefújni. Nem csak gazdasági okok miatt, hanem egyáltalán technikailag is lehetetlen mindent lenullázni egy-két nappal előtte, meg az élet egy sarkalatos pontjáról van szó. Az érzés egyébként ismerős, mert igaz, hogy lagzi előtt nem állok, de édesanyám nemrégiben halt meg.

Vasárnap van! Most áruld el, mi volt tegnap 😂

Megtartanam.

Örülök, hogy megtartottátok. A virág remek ötlet! Sok boldogságot!