Ti mit éreznétek?

Nekünk az eljegyzés után két évvel volt az esküvőnk. Nem szerettünk volna nagyot, úgyhogy lehetett volna korábban is, de nem így jött ki.

Úgyhogy nem szomorkodnék nagyon a helyedben, lesz, ahogy lesz, a lényeg, hogy együtt legyetek. Ahogy olvasom, még képlékeny nálatok minden, itt nem a kapcsolatotokra gondolok, hanem például arra, hogy még az se biztos, hogy itthon vagy külföldön fogtok élni, a vőlegényed a karrierépítés kellős közepén van, szóval ennyi csúszás szerintem rendben is van.

Függ a körülményektől, hogy mit éreznék. Nekünk sajnos halasztani kellett az esküvőt, ráadásul pont úgy, hogy csak az az egy nem teljesült az időpontjával kapcsolatban, ami az egyetlen kikötésem volt, viszont egy közeli rokon halála miatt nem lehetett máshogy megoldani, ha azt akartuk, hogy valóban szép és örömteli esemény legyen. Így végül be kellett adnom a derekamat önszántamból, és jól is sült el.

Ha végső soron hasznos lenne nektek ez a csúsztatás a jövőtök szempontjából, akkor szerintem teljesen megérthető, azt meg úgyis te látod és érzed, hogy valóban őszintén el akar venni, és nem csak azért halogatja, mert nem fűlik a foga a házassághoz.