Segitség, ti már éreztétek ezt?

Valósítsátok meg azt az esküvőt a pároddal!

Ez az élet rendje.

Olyan szörnyű nem lehet az a két család, hiszen most is együtt vagytok ti ketten.

Maradjatok is!

Ha már a kezedben van a szabadítólevél = házasságlevél, akkor minden könnyebb lesz.:-)

Sok boldogságot!

Nekem olyan volt a helyzetem a második feleségemmel, hogy a szüleink sohasem találkoztak. Az oka most nem fontos, de az még hozzáadódott, hogy én nem akartem házasságot, egyszer elég volt. A második feleségem se ragaszodott hozzá, de a mamája nagyon. Idős szülei voltak, és a mama feltétlenül tudni akarta, hogy a harmincéves lánya elkelt. Belementem, de azzal a feltétellel, hogy nem lesz nagy esküvő. A közös barátaink voltak a tanúk, más nem volt ott. A házasságkötő teremhez fölfelé menet a lépcsőfordulóban volt egy büfé, a hűtőpultban szép stiffoldert láttam. Megkérdeztem, meddig van nyitva, de megnyugtattak, így a 10 perces "szertartás" után lefelé menet vettem meg a pár vastagkolbászt. Otthon kényelmesen, négyesben megebédeltünk. Anyám egy félévvel később jött rá, véletlenül, eléggé meg volt sértődve, de megmondtam neki, hogy senki nem volt ott, úgyhogy aránylag hamar beletörődött. A feleségem szülei soha, egyetlen szóval se említették az egészet. Anyósom gyakran mondta, hogy a legjobb veje vagyok. A feleségem egyke.

Ennek vagy 28 éve, együtt vagyunk.

Szóval meg lehet úszni így is, de azért nem ajánlom.