Segítség! Egy hét múlva esküvő, és úgy érzem, idegösszeroppanást kapok, már semmi nem felel meg, mindenben hibát látok, már a saját vőlegényem is bosszant a puszta jelenlétével!?

Én 3 nappal az esküvő előtt éreztem ezt. Az esküvő napján pedig olyan nyűgös voltam, hogy azt hittem ez elrontja az egész napot. Nem így lett. :) Amint felvettem a ruhámat megváltozott minden. :) És hiába aggódtam annyit, minden tökéletes volt.

A maradék hétre viszont nem tudok sok mindent tanácsolni, nekem az a 3 nap végig rossz volt, feszült voltam, minden baj volt. Emlékszem sokat akartam volna aludni de sajnos azt sem tudtam, csak kattogott az agyam.

Pontosan mitől félsz? Hogy mi nem fog jól sikerülni?

Mert ha annyi, hogy kb. a csokor és a dekoráció színe nem passzol teljesen, mert az egyik karibi zöld, a másik meg egy árnyalattal halványabb, amit a világon senki nem vesz észre, na ilyeneket nem lehet komolyan venni.Hisztiroham, ami azokkal szokott előfordulni, akiknek ez életük napja, a nagy fellépés. Ezeket a típusú embereket mindig csak sajnálni tudtam.

Ha viszont nem ez van, hanem más dolgoktól félsz, akkor se tedd, mert minden jól fog sikerülni, ha megfelelően szerveztétek. Azoknak szokott becsúszni egy csomó baki, akik nem jártak utána normálisan a dolgoknak, csak mondjuk egyszer bementek tortát rendelni, körvonalakban elmondták, hogy milyen legyen, aztán csak a napján mentek érte. Hát az ilyen ne csodálkozzon, ha nem azt kapja, amit akart. A szolgáltatókkal legalább háromszor le kell egyeztetni a dolgokat ahhoz, hogy minden úgy legyen, ahogy akarjátok.

Nekem két hét van, és kezdek hasonlóan összeomlani. Olyankor, amikor azt érzem, hogy elég, megbolondulok, akkor bevágom a mappám fedelét, lecsukom a laptopot és nem érdekel tovább. Most már ne kérdőjelezd meg a döntéseidet, mert már nem tudsz reálisan gondolkodni. Amikor azokról a dolgokról döntöttél, amik most már nem tetszenek, akkor tiszta volt a fejed. Nyílegyenesen láttad, hogy milyen lesz, mit akarsz. Próbáld meg a kétségeidet elengedni, és az utolsó hetet kiélvezni. Tudom, hogy nem egyszerű, átélem én is nap mint nap legalább ötször. :)

Nagyon sok boldogságot kívánok, hidd el, fantasztikus napotok lesz! :)

Lazíts, élvezd a készülődést, az utolsó simításokat!

Én tavaly az esküvőnk előtt valahogy meglepő módon nem is voltam olyan ideges, pedig alapvetően annyira vizsgadrukkos vagyok, hogy az összes vizsgám/szigorlat/állásinterjú stb. előtt menni szokott a hasam. (Mondjuk ezt megelőzendő "reggelire" be is vettem aznap vmi hasfogót. :D )

De az esküvő előtti napokon rengeteg mindennel kellett foglalkoznom, minden napom be volt táblázva: egyik nap körmös, másik nap szempilla hosszabbítás, esküvő előtti nap utolsó táncpróba meg jegyesoktatás(szertartási főpróba) stb. Ja és akkor még olyan bonyodalmak, hogy a párom előző nap felpróbálta az öltönyét, és addigra kihízta, úgyhogy last minute-be kellett másikat vennie. Nálunk ő volt az idegesebb, én meg próbáltam nyugtatni.

De ilyen dolgok megesnek, ez nem tragédia.

És nagyon fontos, azt tanácsolom: hogy próbálj már csak azért is nyugodt maradni, mert ha kiélvezed a nap minden percét, akkor is olyan gyorsan eltelik, hogy alig emlékszel majd valamire az egészből. Ha még ráadásul az izgalmaidra koncentrálsz ahelyett hogy odafigyelnél a szertartásra, a vendégek reakcióira, jókívánságaira, a vacsora ízeire, a buli vicces pillanataira, stb. akkor meg sem tudod igazán élni ezt a napot!!

Én is erre gondoltam előtte, és nálam bevált.

Egyébként meg aznap ha felkelsz, ne a részletekkel törődj, hogy gondold át reálisan, hogy mi KELL ahhoz hogy nektek esküvőtök legyen: te, a párod, 2 tanú, és személyi igazolvány!!! Ez legyen meg, legyen ott mindenki időre, a többiekkel meg ne foglalkozz, hogy ki mikorra ér oda, az már az ő bajuk ha késnek. De az sem akadályozhat meg ha nem tetszik a dekoráció, mert nem olyan lett amilyet kértél. Akkor ez már senkit sem fog érdekelni. És a vendégek pedig elsősorban egy kedves ifjú párra kíváncsiak, nem a dekorációra és főleg nem egy elégedetlen, hisztis menyasszonyra.

Hú, akkor én szerencsés vagyok... 2 hét van hátra és az egyetlen dolog, amin aggódok, az az időjárás. Igazából engem nagyon lefoglal most az, hogy az utolsó munkahetem van és sok mindent előre meg kell csinálnom, mert 3 hét szabin leszek a nászút miatt +kivettem az esküvő hetét is. Szerintem neked is kéne valami, ami így lefoglal és nem az esküvőn kattog az agyad.

És igen, ez nagyon igaz, amit fentebb írtak, hogy olyat ne kérdőjelezz meg, amit nyugodt elmével, nem stresszesen eldöntöttél korábban, mert nyílván mérlegeltél akkor és ezeket a döntéseket láttad a legjobbnak!

Foglald le magad. Én teljesen beütemeztem az utolsó hetemet. Hétfőn és kedden nagytakarítani fogok. Az egész lakást steril tisztára súrolom, hogy a nagy napra minden tökéletes legyen és nem utolsó sorban: lefárasszam magam és tudjak mélyen aludni. Szerdán pihenek, meg kivasalom a párom ingjét, + átnézem a ruhámat, hogy minden kő megvan, nem esett le, nem is akar lepotyogni, stb. Csütörtökön "wellness napot" tartok: hajfestés, szemöldökszedés, arcmasszírozás, körömfestés, egy hatalmas nyugtató fürdő és epillálás.ilyenekkel egy egész napot el tudok szórakozni, főleg a körmömmel, mert magamnak zselézek. Most persze mértani pontossággal fogom csinálni, az pedig időt vesz el. Pénteken elmegyünk a párommal étterembe, állatkertbe, stb. (Ilyen utolsó járós nap lesz :) ) igyekszünk kicsit lefárasztani magunkat, hogy alvással teljen az este.

Neked is valami ilyen ütemezés kéne, a szombattal meg péntekig ne foglalkozz! Minden rendben lesz!

:D Nekünk múlt héten volt az esküvőnk és eszembe sem jutott aggódni, mindent a koszorúslányokra bíztam, tudtam, hogy tudják a dolgukat.

Nincs ami ne feleljen meg. HA Te és a vőlegényed ott lesztek az már tökéletes lesz. Hidd el nekem.

Nekem esküvő előtti éjszaka volt a lánybúcsúm, eszembe nem jutott stresszelni. Az időjárás aggasztott kicsit, de tökéletes idő volt 25 fok volt, fátyolfelhőkkel.

Mára az élmény maradt, és az, hogy soha nem felejtem el, mit ígértem ott, akkor.

25-N

Ja és persze voltak bakik is. Jókat röhögünk utólag rajtuk. Pl. a boleróm a tanum autójában maradt, templomi szertartás kezdete előtt fél perccel jutott eszembe. De megvolt beszélve az atyával, hogy akkor kezdünk, ha intek...így nem aggódtam. Befutott az egyik koszorúslány a templomba a kocsikulcsért, mire mindenki azt hitte az a szertartás része és felálltak...erre a vőlegényem intett, hogy kezdődhet. Mire elkezdték a koszorúslányok a bevonulást, a másik lány, az autó felé futott, kiabáltuk neki, hogy már mindegy :D

A nyitótánc zenéjéből 1 percet levágtak a zenészeink véletlenül, pont azt a részt, amit a legtöbbet gyakoroltunk.

De tökéletes volt és csak erre emlékszem :)

Nyugi. Élvezd, hamar elmúlik.