Miután megtörtént az esküvő, visszajöttetek a nászútról, az milyen érzés?

Én nem is vártam azt, hogy lesz változás, boldog vagyok a párommal, jó volt vele akkor is együtt élni, mikor nem volt róla papírunk, hogy összetartozunk. Pont azért mentem hozzá, mert ez az élet felel meg annyira, hogy életem végig akarom. :)

Nem az esküvő bűvöletében éltem hónapokig, és nem ez töltötte ki az életemet. :)

Eleve kis, szűk körű szertartást akartunk mindketten, annyi volt a készülődés, hogy lefoglaltuk az időpontot időben a polgármesteriben, hogy akkor legyen, mikor mi szeretnénk.

Aztán hónapokig semmi, csak tettünk rá félre egy kisebb összeget.

Összesen talán 10 napot (nem egyben) szántunk a készülődésre.

A nászút hasonlóan "színvonalas és egzotikus", nem két hétre mentünk Thaiföldre, maradjunk annyiban. :)

És igen, következő hétfőn bementünk dolgozni, és minden ment tovább, mint addig. (Illetve esetemben még két hétig, mert akkor kiderült, hogy ügyesek voltunk a nászúton, és babát várok.)

Ha te úgy éled meg, hogy az együtt töltött idő szürke hétköznap, és nem ezt akarod életed végéig, akkor gondold át még egyszer az esküvőt. Ilyenkor szokott történni, hogy két évvel később már túlesnek a fiatalok a válóperen, mert "kiszerettek" egymásból.

Még mi is a készülődés időszakában vagyunk, és nekem is eszembe jutott ez már.

Biztosan furcsa lesz, hiszen sokáig várakozunk, tervezünk, szervezünk, és aztán olyan hamar véget ér az a nap és a nászút.

Viszont azt tudom, hogy semmi sem fog változni utána sem. Mégis mi változna? Együtt élünk évek óta, minden tökéletesen jó. Ha ez ugyanígy marad az esküvő után is, nekem az tökéletesen megfelel :)

Nem éltem meg "nagy dologként" a házasságkötést, egyértelmű volt, hogy összekötjük az életünket. Kiadtuk esküvőszervezőnek, aki mindig csak annyit kérdezett, hogy A vagy B. A nászút sem volt nagy wasistdas, mert sokat utaztunk már előtte is kettesben (egzotikus helyekre) és utána is.

Ezeket mi nem éltük meg mézesheteknek, ezek a hétköznapok voltak.

Mi pár napot szántunk a szervezkedésre elszórtan, 4 hónap alatt. A nagy rész inkább várakozás volt. Izgultunk meg minden, de nem kattantunk be az esküvő miatt. Pici hangulatos kevés vendéges ebédelős tortázós esküvőnk volt, nem puccparádés lakodalmas.

Nászúton nem voltunk, nem vagyunk oda az utazgatásért. Mindketten 1 hét szabit kivettünk, és itthon töltöttük kettesben. Aztán mentünk vissza dolgozni.

Nyilván előtte is szerettük egymást, és azóta is, hogy hivatalosan is egy család vagyunk, de valahogy más. Különlegesebb érzés házastársnak lenni, mint barátnak és barátnőnek, akik együtt élnek. Ránk így hat a dolog. Másnak pedig semmit nem jelent. Az emberek különbözőek.

Nekünk ez már 5 éve volt, mégis olyan, mintha tegnap házasodtunk volna...