Valaki elárulná, hogy miért terjed ez a kötőjeles, névváltoztatós agymenés a házasságokkal? Pl. Fekete-Fehér Magdolna.

Szükséges, hogy legyen család- és keresztnevünk. Többek között azért is, mert a közigazgatási rendszer például képtelen volna működni „Barnahajú Nagyorrú” elnevezésekkel. A keresztnevet kedvünk és ízlésünk szerint megválogathatjuk. A vezetéknevet azért nem tartom jó ötletnek módosítani, ugyanis hasznos lehet annak állandósága: megtestesít egy vérvonalat, beazonosíthatóvá tesz egy családot, közös identitást teremt és így tovább. Erre mondtam azt, hogy a szokás az, hogy ez a férfiról öröklődik át a gyerekre. De nekem azzal sem lenne problémám, ha a nő neve élne tovább a gyereken, csak legyen egy egységesség, mert az hasznos.

A házassággal létrejövő név, azaz a női vezetéknév a férfivezetéknév általi módosítása viszont egy egyoldalú függőséget sugall számomra. Ha tetszik, ha nem, ez az egyenlőtlenség a múltban valós és nagyon erős volt, de mára haladt előre annyit a világ, hogy szerencsére egyre inkább enyhül. Ennek ellenére ez a névváltoztatási szokás megmaradt. Jelenleg a kötőjelezés – véleményem szerint (és ehhez szeretnék megerősítéseket vagy ellenvetéseket kapni)– pontosan ennek a régies, és negatív sugallatú hagyománynak a megtöréséért terjed, de közben azt nem oldja meg, csak egy rossz alternatívát kínál, amit meg már leírtam, hogy miért.

Külön ínyencség lehet Óvári-Sebestyén Ilona neve a Hortobágyi-Somogyi Aladárral kötött házassága után.