Hogyan fogalmazzuk meg, (hogy ne legyen sértő, tolakodó), hogy nászajándék gyanánt pénzt kérünk?

22: ha én meghívok valakit - mindegy milyen alkalomból - akkor ÉN ÁLLOM a költségeket,mivel én hívtam meg a kedves vendégeket. Az esküvőnél is így van ez!

Egyszerűen szemenszedett hazugság, hogy "illik" visszafizetni, amibe a párnak kerülsz. Több okból is:

- halvány lila fingja nincs a kedves meghívottnak arról, hogy mennyibe kerül a menüje, mivel helytől, ételtől, vendégek számától, italoktól, meg ezer dologtól függően 5-30.000 ft-ig átlagosan bármennyibe kerülhet/fő, sőt ennél többe is. Az ifjú pár, amikor megszervezi az esküvőt tisztában van vele, hogy mennyi van az ő kis zsebecskéjében, és milyen összegben kívánja megvendégelni a szeretteit. Nem a kifizettetés a cél! Legalábbis nekem soha eszembe nem jutna erre apellálni házasulandóként.

- a nászajándék szokás, viszont nem a pár által "előírt vagy elvárt" milyenségben és mennyiségben, hanem az illemnek megfelelően, a vendég pénztárcájához mérten. A világ legnagyobb ízléstelensége ebbe beleszólni. Az ajándéknak örülni kell, és nem elvárni!

Magyarán: az esküvő egy meghívás, nem egy szolgáltatás, amiért cserébe fizetni kell. Ha pedig meghívsz valakit valahová, akkor azt kutya kötelességed neked állnod, a meghívott ellenszolgáltatása nélkül.

Nem sajnálok 20.000 ft-ot, és nem is ennyit szoktam adni a szeretteim esküvőjén, hanem jóval többet (mondjuk nem Magyarországon dolgozom).

De ha BÁRKI is elvárásként, írásban közölné, hogy pénzt kér, biztos, hogy egy fillért sem kapna, mert pofátlanság.

Ha udvariasan, személyesen elmondaná a meghívó átadásakor, hogy ez jönne a legjobban, az más kérdés.

Viselkedjen illően, és én is úgy fogok :)

Szerencsére nálunk a rokoni körben ilyesmi még nem fordult elő, hogy valaki koldult volna.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mondjuk egy sima vacsira is viszek egy üveg jó minőségű bort, vagy házi süteményt. Még az itt kérdező 10x éves kislányoknak/kisfiúknak is az első kérdése, mikor életük szerelme hazaviszi őket bemutatni, hogy mit vegyenek párjuk anyjának/apjának, mert még az ő 10x éves fejükben is megérett a gondolat, hogy ILLIK.

Aki ezt nem képes megérteni, az végtelenül buta ember.

de miért probléma?

együtt élnek X éve, valszeg megvan minden kistányér nekik, akkor inkább adnék 5-10e forintot, minthogy vegyek vmit amit eltesznek/eladnak/kidobnak.

100éve még örültek neki, mert nem éltek együtt. ma már 99% együtt él, vagyis nincs szüksége ilyenekre.

amúgy aki nem akar, az nem visz semmit, aki akar az meg sztem megkérdezni, hogy mire lenne szükség: ágyneműre vagy pénzre? én legalábbis meg szoktam kérdezni.