Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tennétek a helyemben? (Esküvői ruha)
Kérdező, érdemes lenne tisztázni, hogy pontosan min vívódsz, hogy könnyebb legyen dönteni. Én úgy értem a leírásodból, hogy volt egy olyan elképzelésed, hogy anyukád ruháját viseld az esküvődön, de ezt nem sikerült olyan szinten modernizálni, amilyenre szeretted volna, illetve nem érzed benne igazán menyasszonynak magad.
Én azt javaslom, hogy olyan ruhában menj férjhez, amiben annak érzed magad. Egy ruha lehet önmagában szép, de hiába, ha a szíved mélyén mégsem passzol az alkalomhoz, nem érzed benne igazán jól magad. Lehet amúgy venni ruhát (pl. Újesküvőiruha kft-től facebookon, 30-60e ft között vannak a ruháik, amiket olyanra alakítanak, amilyenre akarod), és utána még elviheted a varrónőhöz, és beletetethetsz valamit anyukád ruhájáról (egy díszt, vagy bármit a ruháról), vagy varrathatsz belőle egy bolerót.
Ami miatt kérdezem, hogy min vívódsz, az az, hogy ebben mi olyan nagy dolog számodra? Mi az, amit szeretnél kifejezni azzal, hogy anyukád ruháját felveszed? Miért olyan nehéz a döntés? Alap esetben persze tudom, a ruha nagy dolog, de azért ennyire nem szokott fejtörést okozni, hiszen maga a házasság a lényeg az esküvőben. Szóval mi az, ami ebben az egészben olyan nehéz neked? Én ezen gondolkodnék el, és utána a döntés is könnyebb lesz.
Mindenek előtt még egyszer kijelenteném, hogy a ruha nagyon szép lett! Tényleg nagyon nagyon szép! Nem ezzel van a baj, hogy ronda, égő, gáz, ocsmány, vagy ilyesmi. Nagyon szép. DE: nem kimondottan az én ízlésem. Más, mint amit elképzeltem korábban. Próbáltam olyanokat, amilyenek közelebb álnak az ízlésemhez, de különsképp nem voltam tőlük elájulva. Pedig elég sokat megnéztem képen is és élőben is.
Édesanyám ruháját azért választottam, mert egy részt nagyon romantikus egy olyan ruhában házasodni, amit ha édesanyám nem viselt volna, akkor talán én se lennék, mert nem csak a ruha sorsa, hanem édesanyám sorsa is másként alakult volna. Ez persze csak ilyen sors a sorsban marhaság, de ez is játszik. A másik, hogy édesapám már nem él. Azért, hogy vamennyire az esküvőt hozzá is tudjam kötni és hogy valamivel az ő hiánya is egy picikét pótolva legyen, ezért úgy gondoltam, hogy az életében 2 legjobban szerett személy ezt a nagy eseményt ugyan abban a ruhában élje át. Ezt talán olyan nem érti igazán, aki nem veszítette el az édesapját. Szóval az általam sokszor emlegetett eszmei érték innen ered. A ruha bár szép, de önmagában nem annyira tetszik. Ezt a nemtetszést magasan ellensúlyozza az, hogy MIÉRT szeretném ezt viselni. Választhatok egy másik ruhát, bérelhetek, vagy vehetek, vagy varrathatok, de azzal valami számomra fontostól fosztom meg magam. Cserébe viszont lesz egy olyan ruhám, ami tetszik.
Én mindig is jó embernek tartottam magam, de most elszomorít, hogy ez a mások majmolása és ez a hülye exhibicionizmus, ami rámtört, teljesen megmérgezi ezt az egészet. Pedig egy nagyon szép dolognak indult... :(
13-as vagyok, én is elvesztettem az édesapámat, nem lehetett ott az esküvőmön. Én hiszek abban, hogy a lelke tovább él, és azt akarta, hogy én jól érezzem magam azon a napon. Megteheted azt is, hogy valami apró dolgot tőle a ruhádba varratsz a fűző beselyébe, a szíved fölé, pl. egy régi ingdarabot, vagy bármit. Vagy a csokrodat egy régi nyakkendőjéből átalakított szalaggal kötöd át.
Már úgy sem lesz az egész olyan, amilyennek kiskorodban megálmodtad, teljesen mindegy, hogy mit csinálsz. Az új élethelyzethez új álom kell, és tudni, hogy ők azt szeretnék, hogy mi boldogok legyünk. Ha apukád látná a vívódásod, szerinted mit mondana?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!