Esküvő szervezésnél nálatok volt sértődés a család, rokonság részéről?

Nálunk ötletei anyósnak voltak. Nevezetesen, először arról akart lebeszélni, hogy vendégek legyenek, mert elég csak a szülőket hívni.. Aztán, nem kell zenész, nem kell fotós, minek videó??? Aztán ruhából a legegyszerűbbet válasszam az lesz a legjobb. Egyházi nem kell, polgáriból is csak a legegyszerűbb. Amúgy semmi nem így lett és pl. mikor meglátott az esküvő napján, akkor a ruhámra is beszólt, hogy hát neki nem tetszik.

Mindezt úgy, hogy nem is ők állták, szóval nem tudom miért akart mindenáron minimalista esküvőt szemtanúk nélkül. Illetve hát sejtem. De a végén meg már azt akarta, hogy volt munkatársait hívjuk meg(!) mert egyszer 27 éve az egyiknek az esküvői szertartásán ő ott volt. Persze nem hívtuk.

Aztán voltak rokonok, akik azt képzelték, hogy meghívjuk őket, de ilyen szintű rokon, hogy a nagyapám unokatestvére (! tehát dédnagyanyám testvérének a fia) akit az elmúlt 20 évben 2x láttam, meg ilyenek. Meg olyan rokon, akivel 15 éve nem beszélünk, mert olyan meg hasonlók. Ebből persze nagy sértődés lett, de nem nagyon érdekel, semmi hatása az életemre, mivel eddig se beszéltem velük.

Aztán voltak rokonok, akik ki voltak akadva, hogy minek lesz ültetés, mert ők azt nem szeretik, hogy hülyeség, meg telefonálgattak, hogy ki mellé tegyem őket, amivel rendszeresen felrúgták az egész tervemet.

Aztán voltak rokonok, akik az esküvő időpontjára panaszkodtak, mert pl. van pár vállalkozó rokon, akik sose terveznek előre és fel voltak háborodva, hogy abban az időszakban lesz az esküvőnk, mikor nekik be kell fizetni az ÁFÁ-t...

Anyósom hadjárata:

Esküvő előtt kijelentette, hogy nem jön el, ha a férjem tüsi hajjal megy be Isten házába. - Férjemnek mindig is tüsi haja volt, azóta is az, soha nem volt anyósomnak ezzel baja. Csak akkor.

Aztán azt is kijelentette, hogy csak az Ave Maria-ra vonulhatunk be a templomba, különben nem jön el - nem arra vonultunk

Kitalálta, hogy kesztyűt kell felvennem, ha belépek a templomba, máshogy nem illik - kesztyűt nem is vettem a ruhához, eszembe sem jutott.

Nem tetszett neki, hogy szerinte csak "amolyan csutak" fátyol van a ruhához. - én még "amolyan csutakot" sem szerettem volna, hamar le is vettem.

Reklamált, hogy nem látta előre, hogy milyen virágokkal díszítjük a templomot - mi sem láttuk, rábíztuk a templomi segítőre az egész díszítést.

A fotózás során miért nincs minden képen a kezemben a csokor és miért vettem le egy idő után a fátylamat - hát hogy ne legyen egyhangú minden kép.

Miért nem kértem fel a férjem sosem látott rokonainak-unokatestvéreinek-unokáit-lányait koszorúslánynak - mert nem akartunk koszorúslányokat.

És végül: őt zavarta a cicánk a készülődésben (mi már rég elmentünk fotózni, onnan a ceremóniára), ezért bezárta a WC-nke. Csak épp elfelejtette szegényt kiengedni onnan, mikor elindult utánunk a templomba. Cicánk étlen-szomjan volt szombat délelőttől vasárnap hajnalig. Mondjuk azon túl, hogy letekerte és szétszabdalta az összes vécépapírt, nagy baja nem lett és még csak be sem piszkított.

Sértődés a nagymamám részéről volt, hogy nem lesz templomi esküvő. 9 hónap telt el a lánykérés és az esküvő között, minden hónapban olyan 2-3 alkalommal bepróbálkozott, hogy legyen már, mert neki "lesül a bőr a képéről". Nem lett. Most várjuk a lányunkat, nyár közepén születik, ugyanezt csinálja a keresztelővel. Az sem lesz. (Nagyon nem vagyunk vallásosak a férjemmel).

Anyám pár héttel az esküvő előtt akadt ki. A sztori az volt, hogy majd ő leszervezi a lagzihelyszínt, ez egy kisváros, mindenki ismer mindenkit, anyut meg főleg, úgyhogy ledumálja. Hát, ledumálta, először a nagynénémmel, aki 4 hónappal az esküvő előtt benyögte, hogy hát ők igazából visszaadják az éttermet, amit bérelnek, mert nagyon veszteséges, menjünk máshová. Akkor az egyik négycsillagos helyi hotelben is volt anyumnak valami vezető ismerőse, elmentünk hozzá, megbeszéltük, hogy akkor oda mennénk, árat, menüt stb. Majd a hotel csődeljárás alá került, a nőt leváltották, de azt mondta, hogy az esküvő le van vajazva. 5 héttel (!) a lagzi előtt derült ki, hogy nem volt, senki nem tudott róla, hogy lesz, de felajánlották, hogy azért megcsinálják, csak épp dupla áron. Erre mondta anyukám, hogy semmi gond, majd ő lebeszéli az étteremtulaj ismerősével, hogy akkor legyen nála. Na, ez volt az a pont, amikor a férjem megunta az egészet, bevágta magát az autóba, és ledumált mindent fixre egy másik étteremben, majd közölte, hogy akkor ott lesz az esküvő, ennyi órára kell odaérni, a többit majd mi ketten lebeszéljük a pasival. Itt anyám elkezdett hisztizni, hogy ő ki van hagyva (nem ő fizette az esküvőt, csak ragaszkodott hozzá, hogy adjon bele), a férjem meg közölte, hogy leszarja, már marhára unja, hogy ötödjére kell változtatni a helyszínt, mert a jó ismerősök mindent ígérnek, aztán mindent visszamondanak, már csak egy hónap van, nem variálunk, ez lesz (szerintem tök igaza volt).

A tesóm azon akadt ki, hogy anyám is meg ő is fodrászok, de a tesóm akkor még kezdő volt, mondtam, hogy ő csinálhatja a hajam, de miután 3 próba alatt sem tudott értékelhetőt alkotni (konkrétan nem volt ötlete, nem sikerült neki semmi, amit kitalált és nagyon nem haladtunk), megkértem anyut, hogy próbáljon csinálni valamit. Csinált, tök jó lett, úgyhogy őt választottam, húgom besértődött. Azóta amúgy már tök jó fodrász, sok menyasszonyi sérót csinált, amik gyönyörűek lettek, de akkor még nem volt ilyen tapasztalata.

Illetve én kaptam még agyfszt attól, hogy a rokonság, mikor meghallotta, hogy ültetés lesz, egyfolytában azzal buzerált, hogy "én x mellé nem ülök, én y mellé nem ülök, engem z mellé rakjatok" stb.

Összességében a szervezés egy agyhalál volt, már alig vártam, hogy túl legyünk az egészen. Az esküvő maga amúgy hihetetlenül jól sikerült, azóta is emlegetik a vendégek, de ezt a szervezést nem csinálnám végig még egyszer. Mondtam is (és azóta is ez a véleményem), hogy ha ne adj isten elválnánk, én ugyan férjhez nem megyek többet, az ziher :D