Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Érzelmileg nehéz helyzetbe kerültem. Valaki volt már hasonló helyzetben?
Már nagyon rég készülünk az esküvőnkre 1 éve le van foglalva minden, előlegezve stb (7 éve vagyunk együtt). Annyira vártam a nagy napot, amikor végre kimondjuk az igen-t és tovább lépünk együtt, családként. Elképzeltem, ahogyan édesapámmal bevonulunk a templomba, ahogyan közösen táncolunk majd az első táncnál...DE.
Néhány hete eltávozott (beteg volt...). Utolsó találkozásunkkor az esküvőről kérdezett és arra kért, bármi lesz is, ne mondjuk le az esküvőt. Így tettünk, nem mondtuk le, aminek egyrészt örvendek, repes a szívem, hiszen mióta vártuk már...Másrészt megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy nem lesz velünk, nem mondhatja el, mennyire örvend nekünk, nem láthatom a mosolyát...Sírva szerkesztettem a meghívókat is...
Annyira nem jó ez így :( próbálom elfogadni, de nagyon nehéz...
24-N
Nagyon sajnálom :(
Mindenesetre gondolj arra hogy ő most milyen nagyon büszke lenne rád és a kérését is vedd figyelembe, nehogy lemondjátok az esküvőt! Gondolj arra hogy ott van veled! Mert ott van veled! Tudom hogy ilyenkor azt gondolja az ember hogy nem mosolyoghat mert úgymond "nem szabad mosolyognia" mivel (ez hülyén hangzik) de a
Elso vagyok lemaradt a vége...
De ő mit szólna hozzá.. Fura ilyet irni de sok boldogságot.. És hidd el apukád örül nektek
Nagyon sajnálom,tudom mit érzel.Sajnos nem tudsz mit tenni,gondold azt, hogy fentről néz téged...
Én 20 éves voltam, mikor meghalt apu 58 évesen, hirtelen.Az esküvőnkön még ott volt,19 évesen mentem férjhez...
Nekem nagy bánatom, hogy egyik unokáját se ismerte már...sajnos,és ők se őt...
:) köszönöm.
Az eszemmel ezeket mind tudom...de a szívem...vagy lelkem vagy nem is tudom...micsodám mást mond.
Tudom, hogy nem kell mindig szomorkodnom, nem is teszem, sőt, nem járok feketében (az csak nyomasztana), eljárok a barátokkal, dolgozom, ugyanúgy megy az élet tovább...de amikor elgondolkodom nagyon nehéz...
Apukám 5 évvel az esküvőm előtt halt meg, de így is nehéz volt. Van, aki kihagy ilyenkor a templomban neki egy üres széket egy szál rózsával, van, aki a temetőbe viszi ki a virágot. Én az utóbbit tettem meg, így is nehéz volt. A szívedben úgyis ott lesz veled, és ha hiszel abban, hogy a halállal semmi nem ér véget, akkor arra is emlékeztetheted magad egy-egy nehezebb pillanatban.
Készülj fel, hogy nem lesz könnyű, mert egy alapból is érzelmileg felfokozottabb nap lesz, hát még ha eszedbe fog jutni. Sajnálom, hogy nem kísérhet be téged, ahogyan elképzelted. Én tartottam magam egész nap, nagyon nehezen, és este tört ki belőlem a sírás, mikor hazaértünk. Csak azt akarom ezekkel mondani, hogy ha el is tolnád későbbre az esküvőt, nem feltétlenül lesz könnyebb, pedig nekem volt időm elgyászolni, és meg is tettem, de még így is nehéz volt.
Az biztos, hogy ő azt akarná, amit el is mondott neked. Ilyen ez az élet, egyszerre tud az ember nagyon boldog és nagyon szomorú is lenni, a kettő valahogy különös módon meg tud férni egymás mellett.
Nekem 1,5 hete halt meg az Apukám. Május elején lett volna az esküvőnk mi lemondtuk,hirtelen ment el.
Tőletek ezt kérte akkor ne legyen bűntudatod,nehéz de Ő ott lesz Veletek és örülni fog. Én is így tennék ha ez lett volna a kérése. Sok sok erőt és boldogságot Nektek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!