Hogyan szervezzük nyugodtan az esküvőt, hogy mások ne szóljanak bele?

Nekem annyi volt a reakcióm annó, mikor egy kicsit bele akartak volna szólni, hogy ,,a tiéden". Ennyit mondtam, mind az egyik barátnőmnek, aki leánybúcsút akart szervezni, pedig én nem akartam, hogy legyen, és annak a rokonnak is, aki máshogy képzelte, és nehezebben fogadta el, hogy úgy lesz, ahogy mi szeretnénk. Ezt kétszer kellett mindkét esetben elismételnem, többször nem is lettem volna hajlandó. Mindkétszer kedvesen, de határozottan tettem ezt, kicsit vicceskedőbb hangnemben, hogy ne érezzék megbántva magukat, de azt is érezzék, hogy van, amiből nem engedünk.

Aki nagyon bele akar szólni, annak vagy nagyon beleszóltak annó a sjaát esküvőjébe, hagyta, és most már bánja, vagy ha még nem volt neki, akkor nagyon a sajátját akárná szervezni, esetleg megszokta, hogy minden úgy van, ahogy ő akarja. A közeli rokon, aki nálunk bele akart szólni, először nem értette, hogy mi az, hogy ,,a tiéden te megtehetted", mert szerinte a rokonoknok ugyanúgy van beleszólásuk. Mondtam, hogy minden véleményt szívesen meghallgatunk (ez tényleg így is volt), de mi fogunk dönteni.

Ha attól félsz, hogy majd nem fognak szeretni, mert valamit máshogy csinálsz, vagy nem fognak eljönni, akkor ne oszd meg velük a részleteket, ennyi. Most, hogy már megtetted, ne beszélj nekik róla többet. Ha nem tudsz kiállni a saját véleményed mellett, és nehezebben fogadod azt, ha nekik nem tetszik valami, akkor akár bólogathatsz is mindenre, amit mondanak (,,ez érdekes elképzelés" megjegyzéssel), és aztán úgyis úgy csinálod, ahogy te szeretnéd.