Honnan tudjatok, hogy valoban o az igazi? Hogy meg lehet benne bizni?

Nem tudhatod, mi lesz évek múlva. Ha már most felmerül benned a kérdés, valószínűleg nem az "igazi" mellett vagy, mert túl sok benned a bizonytalanság.

Ettől függetlenül rengeteg igazinak indult kapcsolatból, házasságból lesz az évek során válás, mert az emberek változnak.

Majdnem négy év együttélés után házasodtunk össze.

Ennyi idő alatt azért szerintem a többség átmegy elég sok mindenen. Előfordulnak anyagilag nehéz hónapok, vagy ezer más okból stresszes időszakok, hízhatunk, fogyhatunk, ingadozhat a libidónk, a teljesítményünk.

Ha ezek után is szeretjük egymást, és a másikkal akarunk lenni, örömmel ébredünk egy ágyban, vagy épp boldogan sietünk haza a másikhoz, akkor szerintem tudhatjuk, hogy Ő az "igazi", vagy az lehet, ha mindketten teszünk érte.

Abban mérni az "igaziságot", hogy mennyire kívánjuk egymást x idő múlva, szerintem butaság, mert ezt mindig változhat, de nincs az a rossz periódus, amiből együtt ki ne evickélhetnénk, ha akarunk.

Én mindegyik kapcsolatomban bíztam a másikban. Nem érdekelnek a rossz tapasztalatok, mert nem mindenki olyan. Így inkább megelőlegezem a bizalmat, mint hogy alaptalan féltékenykedéssel mérgezzem a kapcsolatot.

Attól igazi valaki, hogy megpróbálod nem a lila ködben felmérni az illetőt, hanem mint embert. Hogy évek múlva is tudod-e szeretni, és az alapelveitek passzolnak-e. Jól tudtok-e kommunikálni egymással, együtt tudtok működni nehezebb helyzetekben is, tudtok vitatkozni személyeskedés nélkül is... ezek egyébként mind tanulhatók, tehát aki hajlandó ezeket megtanulni, az lehet igazi.

Az igaziért tenni is kell, nem ér ott véget a tündérmese, hogy összeházasodunk, hanem házastársakként is udvarolni kell egymásnak, kedveskedni és biztatni egymást. 2 emberen múlik, hogy igaziak vagytok-e egymásnak. Mindkettőnek a hozzáállásán a másikhoz.

Volt egyszer egy barátom, 3 évig voltunk együtt, mára csak barátok vagyunk, de jó barátok, nem csak jópofi, hanem tényleg barátság... Anno körülöttem minden lánynak udvarolt, csak nekem nem. De aztán egyszer csak beszélgettünk, vártuk a buszomat, és így minden előjel nélkül csak annyit mondott: olyan szép vagy, nem értem a D****t (aki akkortájt húzta az agyam)... És összejöttünk, és jó volt nagyon. Végül ő szakított, de senki nem tudja, miért, talán ő sem. Nagyon csökönyös ember.

A jelenlegivel, aki megkérte a kezem, vele is csak barátok voltunk elsőre. Nekem a jobban sikerült kapcsolataim mind barátságból indultak.

Egyébként az egyik legfontosabb, hogy a párod a legjobb barátod is legyen egyben. Csak így lehet átvészelni a nehezebb időszakokat, hogy a legjobb barátai maradtok egymásnak. Úgy biztos nem lesztek ellenségek.