Lefújjam és viseljem el a szüleim esetleges haragját, vagy reménykedjek benne, hogy megváltozik?

Én 23 éves vagyok, a vőlegényem 41. Jövő szeptemberben lenne az esküvőnk, de én nem vagyok biztos abban, hogy ez olyan jó döntés...

Mármint, alig vagyunk együtt másfél éve és ő kitalálta, hogy gyerekeket szeretne, az egyetem után ne dolgozzak majd, hanem legyek itthon, stb. Amúgy sem terveztem rögtön dolgozni, de akkor azt hittem, hogy majd utazgatunk, szórakozunk meg ilyenek.

Én még egyáltalán nem akarok gyereket, sem nyugis életet, eddig ő sem mondta, hogy ezt szeretné.

Ráadásul a nyáron is voltam a legjobb barátnőimmel nyaralni és lehet, hogy szívtelenség, de olyan jó volt, hogy nem volt ott és teljesen felszabadult voltam. Amikor meg kettesben megyünk valahová, alig várom, hogy induljunk haza.

Viszont a családom nagyon kedveli, Mama azzal jön, hogy neki ilyen idős korában már gyereke volt, Anya szerint meg csak félek az "ismeretlentől" és adjak időt magamnak, rájövök, hogy tényleg szeretem.

De nem tudom... Most is szólt, hogy jövő hétvégén külföldön lesz valami üzleti út miatt és az első gondolatom az volt, hogy "de jó, akkor tarthatok a lányokkal egy csajos estét nálunk".

Nem tudom, mit tegyek. Félek a családom reakciójától, de attól is, hogy hozzámegyek egy olyan férfihez, akit nem szeretek teljesen.