Esüvő után komolyabbak lettetek?

Nem

Valőszínűleg azért persze komolyodtunk, de nem a házasság miatt, hanem az idő előrehaladtával.

Én is érem, hogy nem oyan vagyok, mint 21 évesen, min mst 27 évesen, de e igaz lenne, ha nem lennek házas, akkor sem

A gyerekkel is komolyodik az ember, de ez sem eletkortól függ

Ismeek klyat, aki mist22 és van egy 4 éves gyereke, mitnemondjak konolyabb, mint én.

Visz t mi házason s komolytalanok vagyunk néha..

Spontánok.. Minene kaphatóak vagyunk..

De az életeől azért már kmolyabb elgondolasaink vannak, mínt amíg egyetemisták voltunk..

Hozzáteszem,mhogy a barati körünkben van egy 37-41 éves pár 4 és 7 éves gyerekel, komolyan bolondabbak, mint mi együttvéve..

Utoljára kirandultunk és a pisilő fiíkat otthagytuk kocsival a erdő közepén, auán berúgva megvártuk, míg megtalátak minket ( a sodőr a ferjem volt egyébként) mi pedig azutan ittunk, és addig míg megtaláltak minket..

Ez csak egy viccesélda, de van egy csomó..

Teht, ahhoz, hgy a ember volond, és örök gyerek legyen csak személyiség kellm nins köze a család allapothoz...

Mi idén házasodtunk, és eddig is mindig mentünk nagy sátras csapatos túrára, idén is ugyanígy fogunk. Gyerekkel érthető a komolyodás, ahogy előttem is írták, mert egy pici gyereknek sok dologra szüksége van, amit a felnőttek bőven tudnak nélkülözni pár napra.

Ismerek olyat is, akinek még nincs gyereke, de akar, ha lehet hamar, ezért nem megy bele akármilyen kempingezésbe, hideg patakban fürdésre, hanem a komfortosabb lehetőségeket keresi, hogy netán ha megfogant, meg is maradjon. De ez megint tök más és érthető.

Jó esetben megmarad az ember annak, aki. Még akkor is, ha gyerekei vannak, csak akkor gyerekeket nem veszélyeztető módon gyakorolja, csökkentett időben. :)

Ha van olyan barátod ezek közül, akikkel tudsz ilyesmiről beszélni, érdemes lenne megkérdezni, hogy pl. "miért muszáj most beülni a cukrászdába, sétálva már nem szeretsz fagyizni?"...

Nekünkszinten minden ugyanolyan, mint mielőtt összeházasodtunk. Egyetlen dolog változott, hirtelen mindkettőnkre "rájött" a babázhatnék, pontosabban szeretnénk gyereket. Mielőtt összeházasodtunk, még 5 év múlvára gondoltuk. Most sem akarunk rögtön belevágni, talán amjd jövőre, de azóta jött elő bennünk, hogy vágyunk rá, mióta összeházasodtunk.

Minden más tekintetben ugyanaz van, mint eddig, eljárunk találkozni barátokkal, ismerősökkel, sátorozást is terveztünk tavalyra, bár végül nem jött össze, és a lángos is pont olyan jól esik egy büféből, mint korábban:)

Nem hiszem,hogy maguk az emberek komolyodnának meg,inkább a feladatok,a problémák,a gondok válnak komolyabbá,amikkel nap mint nap meg kell küzdeniük,főleg,mikor már gyerek van.Ha visszagondolok rá,hogy mikor még nem voltak gyerekeink,mennyivel egyszerűbb,és gondtalanabb,szabadabb volt az élet,mint most.(Ezt nem feltétlenül rossz értelemben írom).Sorolhatnám az éjszakákat,mikor 5-ször kell felkelni félkómásan a babához,vagy a két heti kórházban való tartózkodást,mert tüdőgyulladása van a 3 évesnek,vagy a "ki hozza el az oviból és vigyázzon a gyerekre",mert nekem most jelentették be,h 4 kor értekezlet,vagy épp "jajj,nem ért be a lakáshitel",újra el kell utalni,mert jött a felszólítás,stb.Lehetne sorolni..Pláne ahol anyagi gondok is vannak,vagy netán érzelmiek,a férfi és a nő között..Mennyire más ez,mint mikor "lyánykoromban" arról határoztam,hogy bemenjek e bulizni a városba a barátnőimmel,vagy inkább itthon maradjak tvt nézni,olvasni..:)

A legnagyobb feladat azonban az,hogy ezen gondok közepette is megpróbáljunk önmagunk maradni,optimisták,szeretőek,derűlátóak lenni,megragadni a vidám pillanatokat,és értékelni a kicsit is,ami épp jutott:)Akkor elkerülhetjük hogy belefásuljunk,és "elnehezüljünk" a mindennapokban..

Mi nem komolyodtunk meg... A házasság nem olyan hogy lenyomnak egy karót a torkunkon. Mármint az értelmesebbje nem változik attól, hogy megházasodott.

Én 25, a férjem 22 éves volt amikor összeházasodtunk egyébként. Akkor is ökörködtünk, nevetgéltünk mint a gyerekek, és most is. Bár csak 2,5 év telt el azóta.

A baráti körünkből SENKI nem házas azóta sem. Gyerek sincs sehol. A férjem haverjai átlagban 25, az én barátnőim 28 évesek hárman, egy 30 éves, és van egy fiú is. Ő is már 32 éves. Egyiknél sincs se gyerek, se házasság. Két 28 éves barátnőm, és a fiú barátom is szingli, tehát még komoly kapcsolatunk sincs...

Mi nem változtunk. Ugyanúgy eljárunk szórakozni, hülyülni mint régen, és ez már nem fog megváltozni. Örök gyerekek maradunk.:) Nem is tudnánk karót nyelt halál komolyak lenni, mert nem vagyunk olyanok. Gyerekünk nincs és nem is lesz. 28/N