Hogyan élted meg az esküvőd szervezését?

Én egészen őszintén nem értem azokat, akik kiborulnak a szervezés hónapjai alatt, sokan a szakítás szélére sodródnak stb-stb.

Az elején tisztázni kell, hogy ki-hogyan biztosítja a forrásokat, illetve tudatosítani kell a túlbuzgó anyákban/anyósokban, hogy ez a TI esküvőtök.

Május esküvőnk volt, decemberben foglaltuk az éttermet, a zenekart, a ruhámat és házasságkötőt.

A maradék 5 hónap bőven elég volt az összes többire: vőlegény-ruha, templom, meghívó, virág stb.

Mondjuk én nem válogattam hónapokig a ruhát, éttermet is csak hármat néztünk meg, mert a templom volt a fix pont, és aköré szerveztük a többit.

Fodrász-kozmetikus az volt, akihez egyébként is jártam, szóval semmi para nem volt.

Esküszöm, a tesómé előtt jobban izgultam!

Öröm volt és izgalmas. A szervezés része nem terhelt meg idegileg, sokat segített a család és a vőlegényem is kivette belőle a részét.

De!

Alapból olyan természet vagyok, aki fontos napokon idegbeteg. Akkor reggel is úgy keltem, hogy már abban a pillanatban, amikor kinyitottam a szemem, éreztem, hogy fel tudnék robbanni, és ha 130%-osra sikerülne a nap, még az sem lenne jó. Még bőgtem is.:)

Hál' istennek a vőlegényem tud már kezelni ilyen szempontból, úgyhogy viszonylag hamar le tudott nyugtatni. Komolyan mondom, az egész esküvői mizéria alatt az esküvő reggelének első két órája volt a legstresszesebb időszak.

Mindegy, elkalandoztam, a lényeg, hogy szerettem a szervezést, be voltam zsongva, jó emlékként maradt meg.:)