Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehetne a legérzelmesebb pillanatokat kiiktatni egy esküvőből?
Nagyon érzékeny vagyok és tudom, hogy nagyjából végig fogom pityeregni az egész esküvőt, pláne, hogy tudom, hogy mindkettőnk szülei hasonlóak és az első sorban fognak zokogni. :) Ha rájuk nézek, tuti hogy én is rákezdek.
Aki hasonló beállítottságú hogy bírta ki? Hogy bírtátok a szülő köszöntőt, vagy a pillanatot, amikor édesapátok kísért az oltár elé?
Teljesen kivagyok, ez egy boldog nap, nem kéne végigsírnom meghatottságomban!! Már most is pityergek, ha látok egy videót és eszembe jut, hogy hamarosan a mi nagy napunk is eljön!
Édesapám egy erős férfi ember, de én vagyok az "egyetlen pici lánya", már a ballagásomat és diplomaosztómat is megkönnyezte. Kétlem hogy az oltárhoz tudna kísérni könnyek nélkül.
A párom nagyszülei is pityergősök, náluk a párom a családban az első, aki unokaként/gyerekként házasodik, nálunk én és nem akarok össznépi zokogónapot tartani, szóval nagyon fontos lenne, hogy melyek a meghatóbb pillanatok a templomi és polgári esküvőn, illetve ti érzékeny emberekként melyiket tudtátok úgy átalakítani, hogy kevésbé legyen az?
Szerintem se!:) Semmi rossz nincs abban ,ha ilyenkor meghatódik valaki.De szerintem egy enyhe nyugtató, vagy citromfű tea nem fog ártani, nehogy végigzokogd a ceremóniát nagy izgalmadban.
Én is ilyen érzékeny vagyok, bár már régen volt az esküvőm, 27 éve lassan, én is meghatódtam.
Ahogy teltek az évek egyre sírósabb lettem, anyák napján sírtam, ballagáskor majdnem zokogtam....
Ne is mondd, rettegek tőle :D
én megmondtam a vőfélynek, hogy a kikérőn nehogy merjen túl érzelgőseket mondani! Anyuéknak is megmondtam, hogy nem lesz bőgős a beszéd. Ők se szeretnék, félnek, hogy elsírják magukat :)
Nem akarok érzelemmentes esküvőt, de ismerem magamat, a szüleimet és leendő anyósomékat és azok szüleit is. Láttam őket ballagásokon, diplomaosztókon, egyik sem bírta száraz szemmel. Én sem bírom az ilyet, pláne ha rajtuk látom, hogy mennyire meghatottak. Nem a fátyolos tekintetekről van szó, mert ha csak ennyi lenne, nem zavarna. Nekem az első pár könnycsepp után totál vörös lesz a fejem és alig bírom abbahagyni a sírást, mellette patakzik az orrom is, a világon nincs akkora zseb egy zakón sem, hogy a páromnak ennyi zsepi a zsebébe férjen.
Főleg azoktól a pillanatoktól félek, amikor a szüleink szemébe kell néznünk, köszönetet mondani, hogy vannak, koccintani, stb. A többit még csak csak kibírom, de akkor is valami atom biztos sminkre lesz szükségem. :)
Hasonló vagyok én is és a családom is.
Én úgy oldanám meg, hogy a szülőktől való búcsúzkodás részt még otthon megtartanám szűk körben, ahol kibőgheti magát mindenki. A szertartáson meg úgyis a pár van elöl, és nem kell hátranézni. Egyébként nem szégyen sírni. A templomi esküvőn szerintem én is fogok, mivel számomra nagyon szép és emelkedett, volt már úgy, hogy más esküvőjén is megkönnyeztem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!