Külön kell ültetni a menyasszony és a vőlegény vendégeit?

Szükséges az ültetés. Aki szerint nem, az vagy nem volt még mindkét féle esküvőn, vagy ahol nem volt, ott az elsők között érkezett, elfoglalta a társaságával a legjobb asztalt és leszarta, hogy mindenki mással mi van.

Én már voltam olyan esküvőn, ahol a vőlegény saját legközelebbi rokonsága pótszékes megoldással tudott egy eldugott sarokban lévő asztalnál ülni, ahonnan nem is láttak rá az ifjú párra, míg az elsőként benyomuló haverok, akik csak vedeltek egy helyben ülve egész éjjel a főasztalhoz legközelebb eső asztalt foglalták el. A maradék közeli rokonság meg ott szenvedett, hogy nem maradt elég szabad hely, hogy együtt üljenek.

De általában vannak olyan vendégek is, akik egymást nem szívlelik, az ültetéssel az is megoldható, hogy messzebb kerüljenek egymástól, és nincs olyan kellemetlen helyzet, hogy pont egymást nézhetik. Persze, viselkedni fognak, nem teszik tönkre az esküvőt, de normális ember miért hozna kellemetlen helyzetbe másokat, miért akarná, hogy a vendégei ne a lehető legjobb hangulatban töltsék el az estét?

Ha nincs ültetés, akkor már onnantól kezdve, hogy a vége a szertartásoknak mindenki potenciális ellenféllé válik a helyekért való rohanságban.

"Ha ti értek oda előbb, foglaljatok már úgy helyet, hogy mi is veletek üljünk!"

"Siess már, mindenki előbb fog odaérni, nem tudunk majd együtt ülni."

"Majd állj meg a bejáratnál, kiugrok, próbálok helyet foglalni, te meg keress parkoló helyet!"

"Mi nem tudunk helyet foglalni, menjetek előre és próbáljatok foglalni, mi visszük mamát, tudod szegény alig bír lejönni a lépcsőn, mi fogunk utoljára érkezni."

"Mind foglalt, látsz valahol még több helyet?"

"Bocsi, arrébb csúsznátok kettővel, ide ülnénk négyen. Ja, hogy foglalt, aha, hát mindegy.."

"Ez nagyon jó, itt foglalunk, de az Ibolya akkor hova ül?"

"Hol vannak a Jánosék? Nekik foglalt valaki? Már nincs is három hely egyben sehol. Most akkor ők egyesével ülnek tök más asztalnál?"

És igenis baj, ha szétszakadnak, mert pl. én szívesebben ülök a saját rokonom mellé, akivel esetleg ritkán találkozok, mint a másik családból valami vadidegen mellé, vagy valami szintén idegen haver mellé, akit valószínűleg a büdös életben nem látok úgyse többet.

Főleg, mivel az idegenek ismerkedését szintén ültetéssel lehetne elérni, mégpedig úgy, hogy mindenkit teljesen szétszórva ültettek. Ezzel szemben ültetésnélkül mindig az van, hogy az elsőként érkező teljes társaságok szerencsések, és együtt ülnek, míg a később érkezőknek egész társaságok mellett marad egy-két hely. Nem nehéz elképzelni, hogy mondjuk ha egyedül beülsz, hat egymást ismerő ember közé, akkor nem azzal fognak foglalkozni, hogy veled ismerkedjenek, hanem egymással törődnek.

Nálunk körasztal volt, többnyire voltak menyasszonyrokonai asztalok, és vőlegény rokonai asztalok. Két asztalnál volt mix. mert úgy jött ki jól a kimaradó vendégek kora/élethelyzete (fiatal házasok kisgyerekkel pl.)

Aki ismerkedni akar, meg keveredni, az a későbbiekben megteszi, szerintem nem kell őket direkt összemixelni.