Van itt olyan aki nem szülői támogatásból csinált esküvőt, hanem a párjával a saját pénzéből?

Mi 23 an voltunk. Meg volt a pénzünk az esküvőre, és ki akartuk fizetni. A szüleim azt mondták akkor odaadják ezt a pénzt nászajándékba, úgyhogy tök mindegy volt. De mi nem vártunk tőlük semmit.

Mi 16-an voltunk, mindent mi fizettunk. Mindkét szuleink elváltak, nem tudtak segíteni, nem is vártuk el. De anyósom kototte az ebet a karóhoz, hogy nagy lagzi kell. Rá akart venni minket, hogy vegyunk fel kolcsont a lagzira, mert ugye az a pénz úgy is vissza jon a rokonoktol. Nem mentunk bele. Csak egy vacsora volt az eskuvo után. Nagy nehezen lenyelte a békát. Segíteni nem tudott, de az elvárásai megvoltak.

Mi sem kaptunk segitséget, nem is volt nekik.

Mi is egy éve spórolunk rá, egy fillért nem kértünk kölcsön senkitől. Egy év alatt sikerült megteremteni rá a pénzt. (8Anyukámék azzal segítettek, hogy náluk laktunk, így amit kajára vagy rezsire fizettünk volna, azt is félre tudtuk tenni a lagzira.

Mi is saját pénzből fizettük, 72-en voltunk. Szerintem nem túl etikus a szülőket ezzel lehúzni, hacsaknem dúsgazdagok, a fiatal pár meg nyomorog.

Bocsánat, az előzőt csak félig küldte el. Szóval 80 fős lagzi lesz. Anyósom pedig előteremti a vacsora hozzávalóit, mert nekünk be lehet vinni a húst meg egyéb hozzávalókat az étterembe. Nagy segítség az is, hogy a rokonok sütit sütnek pl. Büszke vagyok magunkra, hogy önerőből sikerül megvalósítani, és nem kell senkit terhelni vele. Szervezés közben (is) kiderült, hogy szuper kis csapatot alkotunk a párommal. Ha erre képesek voltunk nem kis áldozatok árán, akkor később is jó alapja lehet a házasságunknak. :)

Az én szüleimnek kisülne a szemük a szégyentől, ha nem ők fizethetnék a részemet.

Na én meg azt nem értem, hogy lehet részem egy esküvőbe. Házasságotok első napja osztozkodással kezdődik. Akkor a nászajándékot is ugyan olyan arányba osztjátok szét magatok között?

Mi magunknak fizettük. Nagyon sokan voltunk. Nagyon jó a kapcsolatunk a családjainkkal, és nem csak a nagymama-nagypapa vonalig. Anno a gimis ballagásomon több, mint hatvanan voltunk, és csak olyan rokon volt ott, akivel rendszeresen beszélünk, találkozunk. Nálunk egy egyszerű szülinap is közel 100 fős volt, mert ottvolt a család és a barátok. A férjeméknél ugynaez volt. Közben olyan munkahelyünk lett, ahol kénytelenek voltunk meghívni minden befolyásos embert, ha nem akartuk, hogy hétfőtől munkanélküliek legyünk, vagy nem akartunk kapcsolatokat elveszíteni akár más cégekkel, stb. Persze sokan nem jöttek el, de azért volt köztük, aki megjelent. A baráti körünk is hatalmas, szintén köszönhetően a munkánknak. A régi, gyerekkori barátokon kívül az elmúlt 10 évben rengeteg fantasztikus embert ismertünk meg, akiket szerettünk volna, ha osztoznak velünk a boldogságunkon. Megtehettük, hogy több, mint 400 fős esküvőt tartsunk, hát megtartottuk. A szüleink megtehették volna, hogy kifizessék, de egy forintot sem kértünk tőlük.