Szerintetek huszonpár évesen (21-23) mennyi idő után aktuális az eljegyzés?

Akkor aktuális, ha:

- már 3-4 éve együtt vannak, tényleg ismerik egymást és biztosak a döntésükben, mert a kapcsolatuk működőképes, nem csak "próbáljuk meg" alapon

- végeztek az iskolákkal

- együtt laknak

- saját keresetből élnek

- 1, max. 2 éven belül esküvő követi, amit finanszírozni is tudnak

- és mindemellett komolyan gondolják, nem csak a lány vergődik, hogy már mindenkinek van gyűrűje, csak neki nincs...

Majd utolér engem is...:)

Ebben a kategóriában vannak ilyen fantom lepontozók - pl. ha megnézed a toplistát, ott van "sentedd", aki összesen 40 választ osztott ki, de ehhez képest 3500!!! értékelést....

egy kapcsolat nem attól emelkedik magasabb szintre, h gyűrűt húztok, vagy papírokat írtok alá. patetikusan hangzik, de lélekben fontos, hogy magas szintre tegyétek.

mi már 5 éve együtt vagyunk, együtt élünk, de nem érzem hiányát az esküvőnek. mindketten tudjuk, h fontosak vagyunk egymásnak, naponta bizonyítjuk is.

egy házasságra meg kell érni a feleknek és a kapcsolatnak is. nem árt az, ha előtte pár évig együtt éltek, jobban megismeritek egymást. a legfontosabb, h szeressétek, becsüljétek egymást. ezek után minden csak másodlagos.

Sziasztok

Én is azt hittem, hogy nem fog változni semmi, ennek ellenére látom értelmét több okból a házasságnak, fontosnak tartom....

Azért gondoltam, hogy nem változik, mert 3 éve együtt élunk, ha azt vesszük ugyanúgy mint a házasok.

Eldöntöttük, hogy "legalizaljuk" a kapcsolatunkat, tehát összeházasodunk (nálunk viccesen így szokták mondani)

Megtartottuk a hagyományokat, .. Sok volt egyszerre az információ, elmondtuk sok embernek (nagyszülők, az ő családja....stb)

Most kezd lecsengeni kicsit napokkal később bennem.

Hogy...jujj a ...ferjhez megy... Az oké, hogy esküvő, de ez azt jelenti hogy férjhez megyek... Valahogy érzelmileg nem raktam össze.

Igenis más érzés, nem nem szeretem jobban, vagy kevésbé, de valahogy nem gondoltam volna eddig, h volt bennem egy tartás, h ki van ha csak "átmenet" vagyunk a másiknak. Soha nem éreztem ilyet amúgy, hiszen nagyon szeretjük egymást beszéltünk előtte is házasságról, de most más. Azért más, mert tényleg felvállaltuk, hogy örökre gondoljuk (természetesen tudom, ogy létezik válás, de egy kapcsolatba sem úgy megy az ember jó esetben, hogy ugyis szétmegyünk)

Ugy gondolom egy kapcsolatban nem kellene számitson a külvilág véleménye, de mégis, amióta így vagyunk, egész más a ozzánkállás, ez pedig az egész hangulatomra hatással van. Amúgy a legerősebb érzes bennem az a félelm, magától az esküvőtől...hogy szervezem meg, hogy sikerül ennyire rövid idő alatt mindent jó áron elintézni...a meghívások... Stb (100 fő)

A lényeg, hogy érzelmileg is más,de nem igazán tudom megfogalmazni, ezért próbáltam többfelelől megközelíteni, de még magamnak sem tudom....de lehet csak az eseményk forgatagának köszönhető... Kicsit olyan érzés tör rám, mint a kapcsolat első rózsaszínködös hónapja....

(Én meséltem el a történetünket)