Esküvő család nélkül?

"ember várja az esküvöjét de hát én nem igy vagyok vele"

jó esetben az ember nem csak azért várja az esküvőjét, mert a családja vele lesz... hanem pusztán már a tény miatt is, hogy hozzámegy élete párjához

Hasonló a helyzetünk. A kis esküvő a megoldás erre. Nem kell nagy esküvőt szervezni. Nem kell lakodalom.

Viszont a szülők, testvérek vegyenek részt az esküvőn. Ha a te szüleid élnének, te is szeretnéd, hogy ott legyenek.

A szülőtől való lebúcsúzást pedig ki lehet hagyni.

A férjem külföldi, és az ő országában volt az esküvő. A családom utaztatása és elszállásolása egy vagon pénz lett volna, és nem lett volna értelme egy nap miatt lejönniük, szóval inkább odaadták borítékban, az erre szánt pénzt.

Szóval tudtam, hogy az esküvőn egyszál egyedül leszek, a férjemnek meg kb. 200 rokona, barátja. Mégis nagyon vártam, mert tudtam, hogy életem egyik legboldogabb pillanat lesz, és nem arra fókuszáltam, hogy ki van ott, és ki nincs, hanem arra, hogy ő és én ottvagyunk.

2. válaszoló vagyok.

Itt az a különbség ahhoz képest, amit írtok, hogy a kérdezőnek nem élnek már a rokonai. Ezt csak az értheti meg, aki szintén ilyen szituációban van.

Én sem szeretnék - pont ilyen indokokból - nagy lagzit, mert csak előjönne a család hiánya. Viszont párom családja az én családom is, így hiányoznának az esküvőről.

Tehát egy kisebb esküvő, családdal, tökéletes választás. Az oltár elé pedig kísérhet egy nagyon jó barátod, az apósod ha jóban vagytok vagy akár bemehettek együtt a pároddal is.

Kicsi polgári szertartás a párod családjával, testvéreiddel, párod közeli barátaival + utána ebéd/vacsora étteremben/vendégfogadás nálatok. Szerintem ez lenne a megoldás. Másnap meg irány a nászút.

Egy kis esküvő számomra sokkal meghittebb, szeretetteljesebb, mint egy nagyobb, amit aztán egy hangos lagzi, dínom-dánom követ.

Kérdező, ugyanilyen helyzetben voltam én, 2 hete volt az esküvőm. Csendes, meghitt volt, férjemnek csak a szülei voltak ott.

Hidd el, el lehet vonatkoztatni tőle, illetve úgyis másra fogsz figyelni.

Szia!

Nálunk is ez volt a helyzet, 3 barátom/barátnőm volt ott, a férjemnek pedig az egész rokonság. Anyósék akartak nagy lagzit, végül ők is fizették, én két tanúsra vágytam, de engedtem, mert náluk tényleg szokás az egész pereputtyot meghívni.

Anyu hiányzott, főleg úgy, h nem engedték meg, h anyu helyén legyen egy szál gyertya, és ragaszkodtak a szülőbúcsúztatáshoz. (Az indok az volt, h az ilyen dolgok lehúzzák a nap boldog pillanatait.)

A szívemben ott volt anyu.

Értem, amit írtál,nekem is eléggé szomorú nap volt, azzal együtt, h boldog voltam, h a férjem lett a szerelmem, ott lesznek a testvéreid, örülj a férjednek, és próbáld meg, h nem szomorkodsz.

Hát..én is árva vagyok, régi kérdés, de én ha a párom akarná akkor vele együtt akarnám és várnám is a rendes lagzit. Tudom, ez így fura, de szerintem az elhunyt szeretteink is ezt akarnák, h csak az ő fájdalmuk miatt ne maradjunk ki a jó dolgokból...!

Szerintem bár rég kérdés, de másoknak is akutális lehet még, ha ilyen van ne arra gondoljunk, h kik nem lehetnek velünk, hanem azokra, akik velünk lehetnek. Túl kell lépni a gyász fájdalmain. :(