Volt olyan, hogy megbántál meghívottakat?

Nem a pénz miatt, meg hogy sokan leszünk, de most úgy érzem, hogy egy családdal marhára nem kellett volna ilyen "jófejnek" lenni.

Viszonylag nagy a család, mind tartjuk egymással rendesen a kapcsolatot, viszont nekik az utóbbi években elég sok érdekes húzásuk volt, na de ne nem fújunk rájuk, család, mi nem húzzuk fel az orrunkat, amúgy is, végül is normális kapcsolatban vagyunk velük stb. Na most amióta szervezzük tudják hogy lesz, meg is beszéltük, hogy akkor meg lesznek hívva, jaj de, jó, kérdezgette a feleség a részleteket, meg ilyesmi szóval tök normálisan kezelte a dolgot, meg folyton sugalmazta is, hogy ugye hívjuk, ugye hívjuk őket?

Mivel pillanatnyilag repülési távolságban lakunk még pontosan nem tudjuk mikor szaladunk haza előtte megint, de megyünk mindenképpen, akkor visszük el személyesen a meghívókat. Á nem küldjük már el emailen a meghívót, mert nagyon szeretnék már.

Elküldtem, normális szöveggel, rendesen, hogy ne haragudjanak, hogy nem személyesen adjuk oda, de mikor megyünk megkapják úgy is. Ez volt két hete, annyit se mondanak, hogy fapapucs. Mindenki más, aki kérte, hogy hadd lássák már milyen, mielőtt széthordjuk az érdekes módon megköszönte, vagy valami. Á ők semmi. Elolvasták, megkapták, ez biztos. De anyámék ott vannak, nekik se mondtak annyit se, hogy mondjátok meg, hogy köszike, ha már azt az 1 sort nem bírják begépelni.

Lehet, hogy a folyamatos telefonálgatás, emailezés miatt meg ahogy közeledik egyre feszültebb vagyok, de ezzel konkrétan úgy megbántottak, hogy annyit nem bírnak mondani, hogy KÖSZIKE.

Tudom, hogy nem emailen szokás meghívni az embereket, mivel van még hátra bőven időnk nem is úgy fogjuk, hanem mint írtam személyesen hazamegyünk és mindenkihez elmegyünk és átadjuk. De kérték, hogy nekik küldjem el már most hívjuk meg őket úgy. Aztán annyit se mond, hogy köszi, főleg, hogy mindenki más azonnal nagy örömmel válaszolt, nekem ez tökre megint azt juttatja eszembe, hogy kutyából nem lesz szalonna, olyanok mint eddig...