Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tanácsokat kérek a jövendőbelim nevének felvételéhez. Nem tudok dönteni már nagyon régóta. Segítesz?
Mindig is azt szerettem volna, ha teljesen felvettem volna a férjem családnevét, az én családnevemet pedig elhagytam volna. (Ritka, de van ki továbbvigye.) Számomra ez azt jelenti, hogy az övé vagyok (nem rossz értelemben persze, mert nem alárendelt a viszonyunk), vagy hogy "egyek vagyunk".
A jelenlegi párommal ez azonban megváltozott. Valahogy nem érezném jól magam, ha az ő családnevét felvenném, az enyémet viszont eldobnám, mert - bár szeretem a családját, de - egyáltalán nem vagyok rájuk büszke, mert nagyon más vagyok, mint ők, és számomra nagyon távoli, ahogy az életüket vezetik. Persze nem család alapján választok párt, ráadásul jó is, hogy a párom teljesen más neveltetést kapott, mert így kiegészítjük egymást, de akkor sem tudok azonosulni a családjával - ugyanakkor a saját családomra - bár nekik is vannak hibáik - sokkal inkább büszkébb vagyok. Ráadásul az én családnevem egy nagyon ritka, paraszti származású név, az övé pedig egy szintén nagyon ritka nemesi (ez nálam inkább hátrány, de amúgy ki nem sz@rja le), és nem akarom, hogy azt higgyék, hogy fel akarom venni az ő nevüket (főleg, hogy nem vagyok rájuk büszke). Ugyanis volt már egy olyan nő, aki válás után is megtartotta az ő nevüket (mondjuk ő úgy, hogy XYné), és nem akarom, hogy rólam is ezt gondolják, hogy számomra bármilyen előnyt is jelentene az a név, mikor nem is (persze lehet, hogy nem is törődnének vele). Egyébként a páromat nagyon tisztelem, és nagyon büszke vagyok rá, de nem tudok elvonatkoztatni a családjától, ha a családnevére gondolok. Egyszerűen nem tudnék azonosulni azzal, ha az én családnevemet elhagynám, az övét pedig felvenném. Ugyanakkor számomra tényleg ez (a családnév lecserélése) fejezné ki a legszorosabb viszonyt (persze egyáltalán nem ezen múlik, de akkor is).
A kötőjeles nevet nagyon furcsának érzem (még senkinek nem találtam szépnek a kötőjeles nevét). Ugyanakkor jelezné számomra, hogy van egy új és egy régi identitásom is, de ezek egyenrangúak. Erről is egy kicsit azonosulás/egyesülés jut eszembe (ami számomra pozitív érzelmű <3), de annyira furcsán hangzik együtt a nevünk! (Persze szerintem mások kötőjeles neve is nagyon fura.)
A "Bárminé Valamilyen Akárki" nevet meg öregesnek tartom. :D Persze ez az egy, amiből egyértelműen látszana, hogy férjnél vagyok (leszek). (Na meg a gyűrűből, de azt szinte sose veszi észre senki. Egy munkatársam másfél év után kérdezte meg, hogy "Jé, el lettél jegyezve?" - holott végig rajtam volt a gyűrű.) Tényleg öregesnek hangzik a "-né" verzió?
Tanácsokat kérek, mert ezen évek óta nem jutok dűlőre, és mire meglesz az esküvő, el kéne döntenem. :D Tudom, nekem kell dönteni, de érdekel mások gondolata erről.
Először is nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy őszintén leírtátok a véleményeteket, nézőpontjaitokat! :)
Igen, tudom, hogy csak én tudom eldönteni, és én is fogom. Ami miatt mégis kíváncsi voltam mások véleményére, hogy kinek mi jut eszébe, ha meghallja egyik-másik változatot.
Konkrétan egyetlen fiatal ismerősöm van csak, aki a -né verzióban vette fel a férje nevét, és többektől hallottam már, hogy öreges. Nekem is azért tűnt öregesnek, mert anyukám korabelieknél láttam csak (azt az egy embert leszámítva). Nem akarnám, hogyha valaki csak a nevemet hallja, egyből elkönyveljen 50 felettinek. (Anyukám fiatalabb, de akkor is...) Volt már olyan, hogy nagyon be voltam rekedve, és amikor adtak valakit telefonon, úgy adta át a kagylót az illető, hogy "Valami öreg néni keres." - és ez nagyon kellemetlen volt. Az ilyesmit szerettem volna elkerülni, amikor meglátja valaki a nevem, hogy "Bárminé". Viszont örülök neki, hogy ennyien vagytok, akik ezt nem tartjátok öregesnek, mert így merem ezt választani. :) Szerintem így fogom felvenni a nevét, csak előbb próbálgatom majd egy hétig (ahogy a 20. válaszoló írta), hogy hogy fogom érezni magam vele.
Egyébként nekem is mindegyikkel van valami problémám, de mindenképp szeretném felvenni a nevét, és nem azért, mintha bármi jelentősége lenne, de mégis szeretném. Azt viszont furcsának tartanám, hogyha Ő venné fel a nevem, és nem akarnám, hogy miattam eldobja a saját családnevét. Ő sincs a legjobb viszonyban az én rokonaim gy részével, de azért szeretik egymást, csak mégis jobban szereti a saját családját - ami érthető is.
Valaki írta, hogy ha kiválasztanám, biztos utána is siránkoznék, hogy nem jó úgy. Nem, ez biztos, hogy nem így lenne. Lehet, hogy sokáig gondolkodom gy döntésem előtt, de utána már nem bánom meg általában. :) (Főleg nem egy ilyen dolgot, ami részletkérdés.) Persze azért gondolhatjátok, hogy nem minden nap ezen agyalok évek óta. :D Mindig csak akkor jut eszembe, mikor kitűzzük az esküvőnk időpontját. Eddig 3x volt ilyen. Egyszer le kellett mondani egy rossz esemény miatt, de úgy volt jobb. Utána az összegyűlt pénzt inkább nem esküvőre, hanem lakáshitel önerőnek használtuk fel. Most megint kitűztük az időpontot, így megint eszembe jutott a kérdés. Egyébként a smiley-kat 40 évesek is használják. :) Nem életkorfüggő, de még csak nincs is köze az érettséghez szerintem. Egyébként még ha komolytalan vagy gyerekes is vagyok huszonévesen, akkor is legalább nem vagyok felelőtlen (a kettő nem ugyanaz), hiszen nem vállalok gyereket lakáshitellel stb. Persze nem ez volt itt a kérdés. :)
20. válaszoló: igen érdekes megközelítést írtál, így még nem gondoltam bele. Őszintén szólva nem lenne bajom azzal, ha az Ő családja jutna eszébe bárkinek is az én nevemről, mert annyira azért nem gáz a család, csak azt érezném visszatetszőnek, ha kizárólag az lenne a vezetéknevem.
Mindenkinek nagyon köszönöm, sokat segítettetek! :-*
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!