Tanácsokat kérek a jövendőbelim nevének felvételéhez. Nem tudok dönteni már nagyon régóta. Segítesz?

Mindig is azt szerettem volna, ha teljesen felvettem volna a férjem családnevét, az én családnevemet pedig elhagytam volna. (Ritka, de van ki továbbvigye.) Számomra ez azt jelenti, hogy az övé vagyok (nem rossz értelemben persze, mert nem alárendelt a viszonyunk), vagy hogy "egyek vagyunk".

A jelenlegi párommal ez azonban megváltozott. Valahogy nem érezném jól magam, ha az ő családnevét felvenném, az enyémet viszont eldobnám, mert - bár szeretem a családját, de - egyáltalán nem vagyok rájuk büszke, mert nagyon más vagyok, mint ők, és számomra nagyon távoli, ahogy az életüket vezetik. Persze nem család alapján választok párt, ráadásul jó is, hogy a párom teljesen más neveltetést kapott, mert így kiegészítjük egymást, de akkor sem tudok azonosulni a családjával - ugyanakkor a saját családomra - bár nekik is vannak hibáik - sokkal inkább büszkébb vagyok. Ráadásul az én családnevem egy nagyon ritka, paraszti származású név, az övé pedig egy szintén nagyon ritka nemesi (ez nálam inkább hátrány, de amúgy ki nem sz@rja le), és nem akarom, hogy azt higgyék, hogy fel akarom venni az ő nevüket (főleg, hogy nem vagyok rájuk büszke). Ugyanis volt már egy olyan nő, aki válás után is megtartotta az ő nevüket (mondjuk ő úgy, hogy XYné), és nem akarom, hogy rólam is ezt gondolják, hogy számomra bármilyen előnyt is jelentene az a név, mikor nem is (persze lehet, hogy nem is törődnének vele). Egyébként a páromat nagyon tisztelem, és nagyon büszke vagyok rá, de nem tudok elvonatkoztatni a családjától, ha a családnevére gondolok. Egyszerűen nem tudnék azonosulni azzal, ha az én családnevemet elhagynám, az övét pedig felvenném. Ugyanakkor számomra tényleg ez (a családnév lecserélése) fejezné ki a legszorosabb viszonyt (persze egyáltalán nem ezen múlik, de akkor is).

A kötőjeles nevet nagyon furcsának érzem (még senkinek nem találtam szépnek a kötőjeles nevét). Ugyanakkor jelezné számomra, hogy van egy új és egy régi identitásom is, de ezek egyenrangúak. Erről is egy kicsit azonosulás/egyesülés jut eszembe (ami számomra pozitív érzelmű <3), de annyira furcsán hangzik együtt a nevünk! (Persze szerintem mások kötőjeles neve is nagyon fura.)

A "Bárminé Valamilyen Akárki" nevet meg öregesnek tartom. :D Persze ez az egy, amiből egyértelműen látszana, hogy férjnél vagyok (leszek). (Na meg a gyűrűből, de azt szinte sose veszi észre senki. Egy munkatársam másfél év után kérdezte meg, hogy "Jé, el lettél jegyezve?" - holott végig rajtam volt a gyűrű.) Tényleg öregesnek hangzik a "-né" verzió?

Tanácsokat kérek, mert ezen évek óta nem jutok dűlőre, és mire meglesz az esküvő, el kéne döntenem. :D Tudom, nekem kell dönteni, de érdekel mások gondolata erről.