Kinek miért fontos a házasság?

Persze, hogy lehet papír nélkül is ugyan ilyen boldogan élni, szerintem aki előtt sok a pozitív példa, az hamarabb adja a fejét házasságra.

Aki nem akar házasodni, az szerintem egy picit attól fél, hogy egy valakivel kell leélni az életét.

Írta valaki,hogy könnyebb elválni, hogyha nincs papír, csak szét kell költözni. Ahol nagy szerelem dúl, ott a partnerek eszében meg sem fordul, hogy esetleg valaha az életben ők elválnának.

Tényleg fura, hogy van olyan ember, aki még a párja kedvéért sem akar házasodni, mikor a másiknak az fontos.

Miért lehet ez? Annyira rossz dolognak gondolja a házaságot? Az ismerőseim között kettő olyan pár is volt, aki ezért szakított, a lány nagyon akart házasodni a fiú viszont nem:(

A házasság alkalmas olyan problémák megoldására és olyan akadályok leküzdésére, amik házasság nélkül nem is léteznének! :))

Miért ne lenne fontos a házasság?

A focirajongó kimegy a meccsre, pedig attól nem lesz szorosabb a kötelék a csapat játékosaival; a vallásos elmegy a templomba, pedig attól nem lesz szorosabb a kötelék az istenével; a pártszimpatizáns belép a pártba, pedig attól apapírtól nem lesz szorosabb a kötelék az elveinek társaival; stb., stb., de mégis ki-ki úgy látja helyesnek.

Egyébként meg, dehogynem!

Szia,

Én sem akarok férjhez menni. Szerintem papír nélkül is lehet együtt élni valakivel. Attól az a kapcsolat még nem kevésbbé komoly vagy mélyebb, mint házasságban. De ki hogy gondolja. Én csak látom, hogy egyetemen csoporttársaim közül is néhányan a nyáron mentek férjhez 20-21 évesen és csodálkozom, mire ez a nagy sietség? Nekem meg sem fordulna a fejemben ennyi idősen a házasság. Aztán 2-3 év múlva elválnak. De ha valakinek ez a vágya, semmi közöm hozzá. Van két velem egyidős lánytesóm, egyiknek van barátja de nem látom, hogy gondolnának a közeljövőben esküvőre. Anyám is azt mondja, ha nem akarunk férjhez menni, neki úgy is jó. Szóval nálunk senki sem mondható házasságpártinak. Én még szeretném élvezni az életet legalább 30 éves koromig, aztán majd meglátjuk.

23/L

Én teljesen egyetértek veled. Mi sem tartottuk fontosnak a papírt, anélkül is boldogan éltünk. Ráadásul egy csomó pénzt kidobni az ablakon a papírért, meghívni rég nem látott rokonokat, hogy ne sértődjenek meg, a sok szervezkedés, idegeskedés, a pletykahegyek, pfúj...!

Mikor a kislányunk 3 éves lett és elérkezett az idő az óvodai beíratásra, akkor mentünk el ketten az anyakönyvvezetőhöz a két tanúval és aláírtuk a papírt, hogy a lányunkat ne érje emiatt bármi megjegyzés vagy megkülönböztetés. De mint utólag kiderült, már az nagy szó, ha valaki a gyermek apjával él együtt, nemhogy még házasok is! Rengeteg az elvált szülő!

Azután megszületett a második gyermekünk és hamarosan megszületik a harmadik is. Tudod mi a jó abban, hogy mégiscsak házasok vagyunk? Amikor szólítanak a terhességi váróban vagy a vérvételnél és az asszonynevemen szólítanak...az annyira jó!!!

Nekünk nincs jegygyűrűnk sem, egy csomó pénzkidobásnak tartjuk (nem is akarjuk gazdagítani az ezzel a foglakozással jellemzően foglalkozó népcsoportot), ráadásul senkinek semmi köze hozzá, hogy milyen családi kapcsolatban élünk.

Igazából semmi nyomós okot nem tudok felsorolni, hogy miért más papírral együtt élni mint nélküle. Így is úgy is szeretjük egymást. Ma már inkább az a nagy szó, ha a gyermeked apjával nevelitek fel a közös lurkót, nem az, hogy van-e arany árban "vásárolt" papírod.

ha nincs papír, úgy lép le, ahogy akar.

lehet egyik reggel úgy ébredsz, hogy nincs sehol, és soha többet nem látod az életben.

ha van papír, legalább kénytelen közölni veled, hogy vége, ha új életet akar kezdeni. hehe.

Az én verzióm. 21 évesen férjhez mentem, 4 év múlva elváltam. Akkor azt mondtam, sosem megyek többé férjhez. Megismertem egy férfit, már 7 éve együtt vagyunk (6 éve együtt élünk), sosem merült fel a házasság. Ha a szülők kérdezték, mindig elütöttük annyival, hogy a 20 éves banki tartozás nem elég nagy elkötelezettség? Aztán most májusban megkérte a kezem. Aug-ban volt az esküvőnk. (Lehet kevés pénzből hatalmasat bulizni, csak tudni kell szervezni, és azokat kell meghívni, akiket TÉNYLEG szívesen látunk)

Hogy miért fontos az esküvő? CSAK. Nem tudom megmagyarázni, de az biztos, hogy a kapcsolatunkon hatalmasat dobott. Talán még az elején sem voltunk ilyen szerelmesek. Elolvadok, amikor "kis feleségem"-nek szólít. Imádom az új nevem, viselni a gyűrűt, és mások szerint is ragyogok. Ez a fontos: összetartozni minden értelemben.

Bocs, hogy hosszú lett.