Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy értessem meg vele, hogy ez az én álmom és nem a külvilágnak akarom megjátszani magam?
Párom megkérte a kezem és tavasszal lesz az esküvőnk. Az elején nem zavart, hogy puccos esküvőt akart, bár én hagyományos, vidékies lagzit szerettem volna. Az én családomhoz is az állna közelebb. A párom meglehetősen jómódú, így ő szeretne a hozzá hasonló barátainak is imponálni, amit eleinte el is fogadtam. De lassan már olyan lesz az egész esküvő, ami nem is szól rólam/rólunk, hanem csak tetszelegni akar vele a külvilágnak.
A minap kijelentette, hogy Vera Wang ruhám lesz, amitől én nem lettem túl lelkes. Baromi drága ruhák, amit személy szerint feleslegesnek tartok, hiszen úgyis csak egyszer veszem fel és olcsóbban is vannak álomszép ruhák. A tervezőnő honlapját elnézve, nekem nem is tetszenek a ruhái, nem tudnám magam elképzelni bennük. Némelyiket kifejezetten borzalmasnak találom. Nem szeretném ha a gyerekkori álmaimból parádé legyen.
Gondolom, a párod fizeti az összes költséget, emiatt jogot formál arra, hogy ő döntse el, milyen legyen a nagy nap. Épp csak azt nem vette számításba, hogy ez nem csak az ő nagy napja, hanem a tiéd is.
Gondoljuk kicsit tiovább a dolgot: házat/bútort/egyebet akartok venni, mindig olyan lesz, amilyet ő akar, mert az ő pénze, te meg örülj annak, hogy ő enged ott lakni, elvesz feleségül, stb. Szerintem ezeket a dolgokat még az esküvő előtt beszéld meg vele, mert amint látod, ha anyagi szempontból alárendelt vagy, az alárendeltséget szül az élet más területein is vele szemben.
[Méghogy fogjunk pénzes pasit. Na nekem pont ezért nem kellene ilyen.]
Szerintem is fantasztikusan szépek a Vera Wang ruhák, amit meg a kérdező belinkelt, elcsépelt (VW legalább nem ezt az agyonhasznált fehéret nyomatja), de a lényeg az, hogy ne akarjon már MINDENT ennyire megszabni a férfi, mert eleve nem jó előjel, ha valaki ennyire főnökösködik... az ember ne legyen már egy alárendelt beosztott a saját házasságában. Ruhában meg olyanban házasodjon, amiben jól érzi magát.
És elég gázos a pasinak az a hozzáállása is, hogy nem azért akar ilyen ruhát, mert ez tetszik neki, hanem "mindegy, csak márkás legyen".
"Mindjárt sírva fakadok! Ki ne akarna igazi, eredeti Vera Wang ruhát??!"
Már bocsi, de egy: nem értem miért kell kifigurázni a kérdezőt... kettő: én eddig azt se tudtam, hogy mi az a Vera Wang, most néztem meg, és az a véleményem, hogy ingyen se venném fel a ruháit, nem tetszenek. Ha már van pénzt, akkor már inkább egy olasz vagy francia ruhát választok, és nem egy Amerikába vándorló kínaiét... :P
Amúgy kérdező, én is azt tudom javasolni, amit már a többiek: állj a sarkadra és kompromisszum! :))
Ne hagyd magad, most én is elnéztem a ruhákat és nagyot csalódtam. Annyira híresek meg "minden lány álmaként" van kikiáltva, de én sem bújnék bele.
Nekem egyedül ez tetszik annyira, hgoy felpróbálnám, mert olyan kis egyszerűnek tűnik, bár gondolom akkor a pasidnak úgysem felelne meg pont emiatt: [link]
Ezzel most nem azt mondom, hogy vedd ezt fel. Állj a sarkadra, mert mi az, hogy beleszól még a ruhádba is? Ha most beletörődsz, akkor pár év múlva, lehet azon kapod magad, hogy teljesen ő irányít téged.
Vannak ott nagyon szép ruhák,nekem nagyon tetszenek a Wang ruhák.De ízlések és pofonok.
Nálunk pont fordítva van,én szeretem az elegánsat szép ruhákat,exluzív dolgokat,párom nem annyira neki a hétköznapi dolgok simán elégnek bizonyulnak.Ezért nem volt esküvőnk,faluról származik,így lagzi,zenekar meg az ilyen mulatóst dolgokat akarta rám tukmálni,mert,hogy az ő rokonsága...én meg állófogadás,saját ruha,valami emlékezetes,és ínyencségek,amit nem minden esznek és nem is engedhetnének meg maguknak.Hamar rájöttem,hogy félnének hozzányúlni mindenhez és nem tudnák értékelni,hanem inkább kibeszélnék.
Máskülönben meg én sem és a párom sem engedtünk az elképzelésből,így megegyeztünk,nem lesz sem esküvő sem lagzi,mert ebből veszekedés lesz,amúgy meg minden nagyon olajozottan működik köztünk.
Egyáltalán nem bántam meg a döntésemet,mert a kislányunk keresztelőjén is botrányos volt az én szemembe az egész.
Egyszerű vacsora volt,cigánypecsenye,étterembe,aperitiffal,száraz vörösborral.
Már ott hangoskodva,hogy háá nincs demizsonos bór,meg fröccsöt akarnak és nekik sokkal jobban esett volna a rántott hús krumplipürével,meg még ettől el sem laknak.Az meg végképp kiborította őket,hogy nem lehetett alkoholt vinni (5 liter szilva pálinkával készültek)és csak 9 óráig tartott a banzáj 7 től.Az asztalra meg miért nem volt nagy üveges üdítő kirakva,miért a pincér hozott minden alkalommal,amit csak kértek.Megjegyzem 3 csillagos étterembe vittem a parasztokat vacsorázni.Mi lett volna az esküvőn??????? ha ezen is botrány volt.
Nem sértegetni akarok a történetemmel senkit csak,vannak ilyenek amikor nem aszt kapjuk amire vágyunk.Mi tényleg nagyon szeretjük egymást és inkább leültünk megbeszéltük a dolgokat és lemondtunk mindketten valami nagyon fontosról,csak hogy egyikünkbe se maradjon szálka és további konfliktusokat szüljön.
Kedves kérdező,nyíltan elmondod a kedvesednek,hogy neked már meg van az álomruhád,így képzeled el,ezt meg azt szeretnéd,biztos lesznek kompromisszumok,de ebből áll a közös élet.
Hát nem biztos, hogy csak az esküvő lesz ilyen. Bár te tudod milyen a kapcsolatotok, meg amúgy hogy érzed magad benne.
@hogy a férfiak és az ilyen márkák
Én csak egy amerikai pasas ügyében tudok nyilatkozni, akivel nekem volt dolgom, na ő nagyon is képben volt, gondolom egyébként ez nem csak a "krém" jellemzője, biztos minden rétegben van, akit ez érdekel. Engem is érdekel, egy bizonyos szinten, de az agyam eldobtam egy idő után.
Elég kalandos volt a történet, lényeg a lényeg, nem épp azonos körökből valók vagyunk, kezdjük a new yorki üzletember, meg a magyar vidéki lány ellentéttel haha. Nem is a pénz, mert magyar mércével átlag feletti van nekem is, csak a felfogás.
Amúgy az alapok jók lettek volna, mert kedves, udvarias, művelt, rengeteg hobbival, jó humorral, figyelmes, és a pénzre sem lehet azt mondani, hogy ront az összképen, ő meg saját bevallása szerint megcsömörlött a karrierista "még forrásban lévő vizet sem láttam, tulajdonképpen ugyanolyan vagyok, mint egy férfi, csak lyuk van a lábaim között" típusú nőktől. Nehéz ezt leírni, nagyon sokat beszélgettünk róla, lényeg, hogy nem egy otthonülő bábut akart, hanem egy normális nőt, aki dolgozik, de más "hagyományos" női dolgok is izgatják, hogy ő meg hagyományos férfi lehessen. Szóval eleinte el voltam ájulva, hogy úristen ez szinte kizárólag a Prada boltban vásárol, én azt hittem az életbe be sem jutok egy olyanba, meg kaptam felvilágosítást egy csomó márkáról, hogy mi a ciki és mi nem, meg egyébként is, amit eleinte nagyon lelkesen fogadtam, de később elkezdett zavarni, mert nekem akkor is tetszett, ami elméletileg gáz. És egy idő után egy csomó egyéb miatt is elkezdtem úgy érezni magam, mintha nagyon picike és szerencsétlen lennék, és sose fogok felérni hozzá... Mintha nekem ez már túl elit lenne. Voltak még ilyen sztorik, hogy én csináltattam magamnak képes bankkártyát, erre ennyit mondott, hogy igen az aranyos kis dolog, de Ő ezt nem teheti meg, mert az ő köreiben, az üzletfelei előtt mikor előkerül a kártya akkor elképzelhetetlen, hogy ilyen legyen, mert hogy ott a kártya színe státuszszimbólum meg ilyenek (valami olyasmi, hogy attól függően mennyi léd van változik a kártya színe, nem úgy, hogy pl. csak kék amex van, mint itthon, ő azt mondta, hogy a kék amex, az a a titkárnő szintje), sőt még a főzéssel is úgy voltam, hogy ez a pasas évek óta elit éttermekbe jár, mit akarok én? Hogy ő pontosan tudja, hogy pl. egy szűzpecsenyét csak és kizárólag milyenre szabad megsütni, különben el van pocsékolva annak a hatalmas állatnak az értékes húsa. Persze mondta ő, hogy jaj hát a mexikói származású szegény és egyszerű takarítónője is időnként főzött neki, és kb. mind a tíz ujját megnyalta mindig utána, hogy neki egyáltalán nem csak az elit kaja felel meg, de én meg erre is ráparáztam...
Soha egy szóval nem bántott, sőt. Szerintem nem is fogta fel a mi a bajom. Egyszerűen nem vagyok én abba az életbe való. Lehet az én hülyeségem, meg paranoiám, de nem lettem volna boldog. Sose mondott tényleg semmit ÚGY, meg volt, amiről szó sem volt soha, csak magamtól éreztem úgy. Mintha pl. a könyvtárban hiába tudod, hogy nem fognak kidobni, vagy rád szólni, de mégsem kezdesz hangoskodni, mert tudod, hogy nem illik hangoskodni, meg rosszul éreznéd úgy magad a csendes emberek között. Na kb. így éreztem magam. Úgyhogy inkább kijöttem hangoskodni.
Szóval érdemes átgondolni a dolgot. Itt nem a pénzről van szó, hanem arról, hogy milyenek vagytok.
28 nak
Igen tudja a párom,mert elmondtam,hogy nem szívok egy levegőt velük soha többet.Ne akarjon lealacsonyítani engem,és főleg nem lejáratni minket egy ilyen helyen.
DE,hogy meglásd,milyenek is:Polgári esküvő volt és alkalomhoz illően felöltöztünk kedvesemmel,rajta bocskai,rajtam meg egy drapp térden alul érő kis ruha,csipke szatén alsóruhával,derekán meg szatén szalag,fehér körömcipő,fehér retikül.Semmi extra,más az irodába így jár dolgozni.A menyasszony meg egy buggyos karú fű zöld ruhával jelent meg.Szerinted kinek jöttek oda gratulálni??Megjegyzem,NEM szándékosan tettem!
Üdv.az öntelt kis majom
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!