Miért jó az, ha valaki összeházasodik?

Réges-régen amikor a "holtomiglan-holtodiglan" még tényleg holtomiglan-holtodiglan volt akkor hatalmas jelentősége volt a dolognak. Manapság viszont mindenki válik és az ilyen szülők gyerekei joggal érezhetik hogy ez a "holtomiglan-holtodiglan" úgyis csak egy üres ígéret akkor meg minek.

Még hozzátenném: nem azt vallom hogy ha egy házasság sz.r akkor csak azért is szenvedjék együtt végig az életüket. Én azt hiszem a probléma gyökere ott van hogy eleve nem a megfelelő emberrel házasodnak össze. Ez pedig egyértelműen az ember- és önismeret hatalmas hiányával magyarázható.

Ha a gyerek képben van (jön vagy csak tervbe van véve), akkor van értelme, mert neki ad jóval nagyobb anyagi/jogi biztonságot.

Amúgy meg abszolút semmi értelme. Egy darab papír, se több, se kevesebb. A kapcsolatban az a fontos, hogy hogy tudjátok megélni a mindennapjaitokat és hogy mennyit tesztek egymásért, mennyire vagytok boldogok együtt, nem az, hogy egyszer aláírtatok egy darab papírt és volt egy szép lagzi. A házasság teljesen "visszacsinálható" (csak egy ügyvéd meg egy kis pénz kell hozzá), senki ne magyarázza, hogy ez egy olyan nagy kötelék. És még ez a jobb eset: amikor nem volt visszacsinálható, akkor a kihátrálásnak az egyetlen útja az özveggyé válás volt, és azt alkalmazták igen sokan. (Pl. VIII Henrik.)

valójában ez csak egy szokás. Ha két olyan ember kerül össze, akik nem akarnak házasodni, akkor tényleg nincs jelentősége, hiszen nem a papírtól függ, hogy örökre együtt marad-e valaki a másikkal vagy sem.

A gyereknek mindegy, mert ő úgyis örököl és az apja/anyja akkor is költ rá, ha nem élnek együtt, akár csak a gyerektartás miatt is, és olyan nincs, hogy nincs apja.

Mindkettőtöknek igaza van. Más értékrend, más élet. A házasságnak nem arról kellene szólnia, hogy egy gyerek milyen példát lát, lehet a szüleid leéltek 50 évet együtt boldogságban, de nincs garancia, arra hogy veled is ez történik, ugyanez vonatkozik arra is, ha valakinek a szülei egymást ölték, neki attól még lehet jó házassága.

Nem az a lényeg, hogy élettárs vagy feleség/férj! A kapcsolat ami két ember között van az a lényeg.

Az életedet te irányítod, te döntöd el, hogy akarsz-e gyereket, hogy mikor, ugyangy a te döntésed, hogy akarsz- e esküvőt vagy sem. Senkinek nincs joga, a másikat elítélni és vitatkozni is felesleges rajta.

Azt kérdezted, hogy miért jó valakivel összeházasodni?

Igen sokan a jogi oldalát nézik, így a vagyon úgy a vagyon, nemrég végeztem jogon és elkeserítő amikor egy egy pár azon vitatkozik, hogy kié legyen az 5 000 Ft-os függöny (nem vicc!) Szóval a dolog jogi oldala igencsak kiábrándító!

Gyorsan a lényeg: 24 éves vagyok, egy év múlva lesz az esküvőnk. És hogy miért? Rengeteget gondolkodtam ezen a kérdésen, mielőtt ezt a választ leírtam volna. Szerintem a világon a legfontosabb dolgok definiálhatatlanok, mint a szerelem, a barátság, ha ezekről a dolgokról beszélünk általában társítunk hozzá egy személyt, na nekem a házasság is ilyen, ha beszélek róla a párom jut eszembe és kész. Az esküvő csak egy esemény, de tudod mennyi emlék kapcsolódik hozzá, ma is együtt nézegettük a helyszíneket, dekorációt, nagyokat nevettünk, már ez is egy boldog pillanat lesz pár év múlva. Tudom, hogy mert aláírunk egy könyvet kimondjuk az igent semmi nem fog változni, de MI HISSZÜK, hogy nekünk így jó és remélem még 60- 70 év múlva is boldogan gondolunk vissza arra a két igenre, ami másnak nem jelent semmit csak nekünk egy hosszú, boldog életet!

Nem tudok kézzel fogható okot mondani én sem a házasság előnyére.

Nagyon-nagyon sokáig azt mondtam, hogy felesleges a házasság, csak egy papír, anélkül is lehet boldogan élni együtt...Közel tíz éve voltunk már együtt a férjemmel, amikor még mindig így gondolkodtam, több mint öt éve együtt is éltünk. Közösen vettünk lakást, közös jövőt terveztünk...Azt mondtam, hogy ennél erősebb megnyilvánulása nem kell annak, hogy valóban közösen tervezzük az életünket.

Egyszer csak jött egy érzés, hogy a felesége akarok lenni, azt akarom, hogy a férjem legyen. Ez így valószínűleg nem érthető, de valahogy úgy tudnám elmagyarázni, mint mikor érzelmileg egy fokkal előrébb lép a kapcsolat.

Pl. először még csak találkozgat két ember, majd érzelmileg eljutnak arra a szintre, hogy csókolózzanak, majd arra, hogy lefekszenek egymással, majd hogy egymásnál alszanak, majd hogy összeköltöznek. Na, sokáig gondoltam úgy, hogy ennél tovább már nem tud lépni egy kapcsolat érzelmileg. Aztán egyszer csak jött a következő szint, hogy a felesége akarok lenni, és azt akarom, hogy a férjem legyen.

Tehát szerintem nem lehet elmondani, hogy miért jó ha összeházasodnak a felek, érezni kell.