Én nem akarok elmenni az esküvőre. Mit tegyek?

Hát ebben az egészben én már csak azt nem értem, hogy ha ilyen fasírtban a házasulandó úrral, akkor ennek ellenére is kaptál tőlük névre szóló meghívót?

Vagy a férjed kapott nem névre szólót két főre tán? De hát tudják, hogy te vagy a felesége, magyarul ha közös meghívót kaptatok, akkor te is meg vagy meghívva. Gondolom "kénytelenek" voltak meghívni téged is, mert ugye bennük is felvetődött a másik oldalról a kérdés: Szeretnénk meghívni a "legjobb" barátunkat, de a feleségét nem szívesen látnánk, mit tegyünk? Hát gondolom illendőségből meghívhattak téged is.

De valójában ők sem akarnak látni és te sem tennéd be közéjük a lábad. Tehát ha nem mennél, akkor csak örülnének. Valahogy ezt kellene megértetned a pároddal, hogy a te meghívásod ténye csak muszáj külsőség és nem valódi. Vagy pedig nyelsz, és elmész vissza"illendőzni", és a férjed is boldog lesz, te meg a vőlegény meg majd fanyalogtok egymásra. Na hát én se mennék, csak és kizárólag akkor mennék a férjemmel el mégis, ha SAJÁT NEVEMRE SZÓLÓ MEGHÍVÓT kaptam. Aztán amint lehet lépnék le a műsorról.

Egyrészt a férjedhez tartozol, ott a helyed mellette. Neki fontos az az ember is, tehát menj vele.

Másrészt, ha nem mész el, mert meg vagy sértve, éppen azt éred el, amit a rosszindulatú barátai akartak. Sikerült belerondítaniuk a férjeddel való kapcsolatodba, és így a világ előtt bebizonyítod, hogy bizony nem vagy ideális társa. Amit abban az esetben, ha a férjed ott lesz, te meg nem, jól meg is erősítenek benne, s mire hazajön, lehet, ex-férjed lesz...

Ha egy csepp önbecsülésed van, azért is elmész, és azért is a férjeddel mulatsz, hadd legyen rád büszke!

Nekem az a legdurvább a történetben, hogy ez a pasas téged minden sz*rnak elhordott és írod: a férjed soha nem védett meg. Ez olyan elképzelhetetlen egy normális kapcsolatban. Még a legjobb barátjától sem tűri el az ember, hogy lek**vázza a feleségét. Ha ő a barát pártját fogja, akkor téged semmibe vesz. Tán négyszemközt azt tárgyalják, mekkora szar vagy?

De ez esetben nem csak a haver a hibás, hanem a férjed is, hogy a barátja előbbre való az állítólagos szerelménél.

Bizony, egy házasságban, élettársi kapcsolatban családról beszélünk, ott "mi" van, és nem "én".

A kérdező "én"-nel kezdte a kérdést, és csak az van, hogy ő mit akar, mit nem. Ezzel szemben kiderül, hogy a férje szeretné, ha elmenne vele.

Mi a kérdés?

Mi a fontosabb, az egó, a sértett büszkeség, vagy a kapcsolat, a férj?

Aki valószínűleg egyedül egyáltalán nem érezné ott jól magát, tán mégiscsak tisztában van vele, hogy a barátainak nincs teljesen igaza.