Miért támadják a templomban házasodókat itt ennyire vehemensen?

Én azokat nem értem meg,akik még csak nem is hisznek Istenben,de templomi esküvő kell nekik,mert az jól né ki.

Van egy ismerősöm,akinek azért kellett templomi is ,mert tök jól mutat majd,mikor a sorok között elvonul a fehér ruhában.

Az ilyen embereken sem szabad mérgelődni,hisze ez az ő sekélyességüket mutatja meg,szerintem inkább nevetséges az egész.

Én nem járok templomba,mert sok mindennel nem érek egyet,ami ott megy,de Isten "beleegyezését" szeretném,és mivel hiszek,ezért lesz templomi esküvőm.

Én pedig azt nem értem, hogy mostanában miért jelenik meg ennyi ostoba, szűkagyú, általánosító duma kérdésként? Semmi másra nem jó, mint durva indulatok fakasztására, megosztásra és veszekedésre.

Vannak, akik nem támadnak, hanem segítenek; sokan sok jó tanáccsal látják el a kérdezőt. De az már egy másik eset, hogy miért veszi valaki a legjobb és legőszintébb segítő szándékot is támadásnak?

Tőlem esküdhet bárki templomban, nem zavar. Azt tesz, amit akar.

Egyébként nyílván azért támadják sokan őket, mert rengeteg ember érzi, hogy a templom esküvőnek ma már nincs jeletősége általában, csak olyankor, amikor a pár VALÓBAN vallásos, mélyen hívő ember. Egyébként csak az amerikai és egyéb filmek lejátszása: "mindenki rám figyel, beúszok a menyasszonyi ruhámban, engem irigyel és csodál a fél világ..." Magyarul sokan utálják a megjátszást és a képmutatást. (Valamint a vallás és egyház kritkátlan gyűlölete erős apagyűlöletre utal, de az más egy sokadik szint.)

Itt két külöbözö dologról van szó:

az elsö csoport: akik hisznek istenben és azért mennek templomba esküdni - de valljuk meg, a legtöbben nem ebbe a kategóriába tartoznak.

Ugyanis aki hivö, az nem két gyerekkel akar fehér ruhában esküdni (mert ugye a vallás szerint a házasság elötti szex bün, a házasságon kivüli gyerekszülés szintén), és két év múlva nem válik el (mert a vallás szerint a házasság egy életre szól, és nem lehet felbontani), ezen kivül nem arra helyezik a hangsúlyt, hogy milyen csicsás ruhája legyen a nönek, milyen sok vendéget tud elkápráztatni, stb.

A másik kategória, aki CSAK azért megy oda, mert ott szebb, pompásabb, feltünöbb esküvöt lehet tartani és egy pillanatig sem gondolnak arra, hogy amit ott igérnek, annak jelentöséget tulajdonitsanak.

Véleményem szerint akinet TÉNYLEG fontos az egyházi áldás, az NEM nagy felhajtással teszi, hanem szép diszkréten.

Egyszer valaki azt mondta, hogy nem léteznek ateista emberek, csak olyanok, akik a tanokkal nem értenek egyet. Az ateisták szájából is elhangzik a mondat, ha nagy slamasztikában vannak, hogy "jaj Istenem, csak most segíts". Nem biztos, hogy tulajdonítanak neki jelentőséget, nem biztos, hogy annak az Istennek szól, akiről a vasárnapimisén a pap prédikál. Csak valami megfoghatatlan dolognak lehet, hogy ez maga a sors.

Ha az általam és az első válaszoló által leírtakat összevetjük, akkor talán tényleg ott van mindenkiben a hit, csak maga az egyház kommunikálja ezt rosszul.

Én sem vagyok vallásos. Bár azok közé tartozom, akik időről időre azért megjelennek a templomban (évente 1× kb) . Általában nem is arra figyelek, amit a pap mond, hanem merengek.

Engem is bántottak már azért, hogy templomi esküvőt is szeretnék. Párom ráadásul meg sincs keresztelve. Szülei ellenzik is a templomi esküvőt, mert maceráns, minek vele foglalkozni, ha úgyse hiszünk benne.

Őszintén mondom, hogy nem a pucc miatt és lehet, hogy nem is a szó szoros értelemben vett Isten áldása miatt, hanem talán a sors kegyeit kérve.

ez egy elég nehéz kérdés. sok dolgot külön kell választani. először is a vallásosságot a bigott vallásossággal. a bigott nem vezet jóra szerintem, gonosszá és szűk látókörűvé tudja tenni az embert. (pl. van olyan ismerősöm, aki azt mondta a saját unokájának, hogy a dédunoka azért született szívbetegen, mert az apukája pünkösdkor füvet nyírt. - nonszensz és gonosz gondolkodásmód). hozzáteszem pont annyira nem tudok azonosulni velük, mint azokkal, akik ateisták. tehát egyrészt a vallásosság "mértéke" is meghatározó szerintem. a bigottak általában kinézik az új tagokat, vagy azokat, akik megbotlottak már az életben és ez kiderült a gyülekezetben. én hiszek Isenben. a Bibliában megírt Istenben, nem a sajátomban. ovis korom óta templomba jártam, református gimiben érettségiztem, stb. szerencsére a párom is hívő, igaz, ő katolikus, de ez szerintem a lényegen semmit nem változtat.

A másik dolog, amit külön kell szerintem választani, az Isten és az egyház. nem szeretem az egyházat, vallásos létemre. (Jézus sem hiába kergette ki a népeket a templomból anno - vagyis elment vmilyen irányba a dolog, ami nem volt helyes). szerintem ez most is így van. az egyházat én gonosznak és példamutatónak tartom. - detto, mint a bigott vallásos embereket. az egyházban is fontos a pénz, csak azt prédikálják, hogy nem. Tudjátok mit gondolok róluk? hogy csak a látszatra adnak. saját szabályokat állítanak fel, amiben nincs helye pardonnak. Pedig Isten nem ilyen. Isten vidám, barátságos, kegyes Isten. (ahogy ez a Biblibán is olvasható). de az egyházban lefestett Isten nem ilyen. pl. gimiben, ami ugye református gimi volt, leérettségiztünk, majd csak lestünk, hogy nyáron, a totál vallásos matektanár feleségül vette a totál vallásos tanítványát, mivel már évek óta tartott a kapcsolatuk... kifelé senki nemmit nem vágott, minkettő állandóan megjátszotta a nagy hívőt, de azért csak összejöttek (tanár-diák) és csak kussoltak róla évekig, ami az én vallásosságomba pl. nem férne bele. a lelkészről meg kiderült, hogy hm... szereti a fiatalokat. ki is rúgták rögtön. remélem értitek a lényegét.

tehát ezzel azt akarom mondani, hogy mindenki magában kell, hogy eldöntse és érezze a vallását, hogy magában milyen a viszonya Istennel. azt gondolom, hogy őszintén fogom kérni az esküvőnkre az Ő áldását, ahogy a párom is, amellett, hogy érettségi óta nem voltam sokszor templomban, mert az egyház a benne eltöltött "intravénás" évek alatt kiábrándított.

Én 2 csoportba osztanám azokat akik a templomban házasodókat szidják:

1. akik nem vallásosak, és akiknek egyáltalán nem volt igényük egyházi esküvőre és nem tudják megérteni azokat, akik bármilyen okból úgy érzik, hogy az nekik kell (meg voltak keresztelve, gyerekkorukba jártak templomba, vagy csak mert úgy érzik fontos nekik Isten áldása) - ezek a szűk látókörű, önközpontú emberek, akik szerint csak úgy jó minden ahogy ők gondolják

2. akik vallásosak és minden vasárnap ott vannak a templomban és úgy érzik magukról, hogy ők ezzel többek azoknál akik soha vagy csak ritkán járnak így megszólják őket, mintha nekik nem járna - ők azok akik erősen rombolva az egyházak megítélését nem befogadó módon viszonyulnak minden emberhez, aki az egyházhoz közeledik (szerencsére nem mindenhol ilyenek a templomba járók, de tényleg vannak olyan közösségek, ahol nagyon kinézik az újakat).

8.

3vagyok. Ezek szerint én szted nem is létezek. Én épp azt mondom h csak annál tartom érdekesnek h templomi esküvőt akar akinek nem jelent mást minth jól néz ki.

Én megértem ha valaki soha nem járt templomba de mégis ott akar házasodni mert fontos neki Isten áldása, de annak semmi értelmét nem látom h egy ateista ember odamegy puccolni, mikor az egész nem jelent neki semmit.

Am meg felőlem mindenki ott esküszik ahol akar. Én biztos nem leszek képmutató és megyek ateistaként templomba csak azért mert jól mutat

Vajon ki követ el nagyobb hibát?

1. Aki nem vallásos létére bevonul a templomba? (Bárhogy is nézzük, ha csak a pucc miatt teszi is, de akkor is ad egy esélyt arra, hogy megfogja valami.)

2. Aki (bigott)vallásos ember létére templomi esküvő után válik? (Amit Isten egybeköt az ember szét nem válassza.)

Természetesen egyik se. Csak azt akartam demonstrálni mindkét oldalon bele lehet kötni valamibe.