Miért hiszik sokan azt hogy az esküvő egy nagy anyagi bevétel lesz?

Hát nálunk szóba került, hogy mi fizetjük a lagzit...hát anyám majdnem egy életre megsértődött. Születésem óta tettek félre erre a célra, azt mondta, hogy ő nem fog "égni" az egész falu előtt, hogy nem ő tartja a lánya lakodalmát. Bevallom, nekem természetes volt, ebben nőttem fel. És hát ha eljön az ideje, a lányomét én szeretném fizetni (bár félek a visszautasítástól). Egyébként abszolút nem szóltak bele, minden a mi elképzelésünk szerint történt. Mi nagy lagzit tartottunk - sok a rokon, barát. És nem azért, hogy sok pénz jöjjön össze, vagy puccos legyen (nem volt az, a falu műv.házában volt, nem éttermi kaját ettünk, amit tudtunk a család oldott meg), hanem hogy azokkal akiket szeretünk, együtt ünnepeljünk. Nem csak rólunk szólt a nap, hanem a vendégeinkről is. És nem csinálhattuk nagyon rosszul, mert utána nagyon sok embertől visszahallottuk, hogy nagyon jól érezték magukat, nagyon jó lagzi volt.

És aki ki van akadva az esküvővel kapcsolatos pénzkérdésen, most kapaszkodjon meg: még 2001-ben is voltam olyan lagzin, ahol a menyasszonytánc után az ifjú pár elment átöltözni, a tanúk pénzt számolni, és amikor visszajöttek megköszönték az ajándékokat, és bejelentették, hogy mennyit táncoltak össze! Na erre nem voltam hajlandó semmi pénzért, sőt a szüleimnek is megtiltottam, hogy bárkinek megmondják. Mert persze voltak kíváncsiskodók...

Szóval ahány ház, annyi szokás...

"Panelproli"..

tudod nálad különb emberek is nevelkedtek panelben...

Aki a saját fizetéséből és nem a szülők pénzét használva bulizik, az még jó, hogy nézi azt is,hogy mi mennyibe kerül stb. Se a párom, se az én csaláédomban nem szokás az, hogy a gyerek helyett kifizessék a dolgokat. Elég ciki is lenne, hogy ha úgy akartunk volna esküvőt, hogy nincs is rá pénzünk. De lehet, hogy mi csak egy csóró putrisék vagyunk. Meg a páromék is. Anyáméknak kajára alig volt pénzük, érettségi után meló, nem ám egyetem. Nálunk azt csak munka mellett lehet.

Ha szokás, ha nem szokás, ha nincs pénzük.

A mi családunkban az a "szokás", hogy az esküvő felét fizetik a szülők. Igazából nem is szokás, csak megszokás, vagy nem is tudom hogy fogalmazzak. Nekünk semmi közünk a svábokhoz, de elég szétszórtan lakik a rokonság így nálunk is a lagzi előtt egy héttel már "költözés" van, közös sütés a nagymamákkal, nagynénikkel, disznóvágás a szomszédokkal, bevásárlás a barátokkal, ajándék hús Gizi nénitől, ajándék ital Béla bácsitól (mindig a házi piának volt legnagyobb sikere), és így tovább... Van a családban menzás szakácsunk bőven, így aztán a főzés is letudva általában szebb suli ebédlőjében voltunk eddig, és mindig hihetetlenül jól éreztük magunkat! :) Unokatesómék lagziján, úgy hogy felét a szülők fizették 400 ezres plusz bevétel lett, amit egy balatoni nászútra költöttek, a maradékot majdani gyerekekre tették félre, hogy legyen egy kis induló tőke. Menasszonytáncnál a bátrabbak a leányzó ruhájára, hajára tűzték a pénzt, de akik akarták azok a közösbe dobták, és senki nem figyelte, hogy egy ezrest rakott bele vagy 10-et... Mindenki látta a mennyiséget, konkrét összeget viszont senki nem tudott, és szerintem ez így volt rendjén, BÁR...

A mi családunk egy része szokásnak tartja, hogy amit kap azzal tartozik... Nem csak esküvőn, temetésen is. Másnap kimegy a temetőbe, megnézi a szalagokat, hogy ki kb milyen összegű koszorút hozott, amivel úgyérzik tartoznak, és ha abba a családba mennek temetésre, abban az értékben visznek koszorút. Így van ez lagzinál is, amennyit kap, kb olyan értékben is visz vissza. Ez valahol morbid, valahol természetes szerintem, de ha egyszer esküvőm lesz, nekem sem azért lesz hogy bőségesen megszedjem magam, és nem azért hogy villogjak, hanem mert szeretem azt a férfit, akihez hozzámegyek, és egy gyerek kori álmomat váltja valóra. Ha az egyházi esküvő előtt egyszerre kell felvennie minden szentséget, és ezt ő hajlandó megtenni, az sincs ellenemre, mert engem vallásosan neveltek, és az is szerepelt a kislánykori álmaimban, ahogy fehér ruhában vonulok az oltár, és a kedvenc papom elé! :) Azt sem tartom kizártnak, hogy mellékelek egy levelet, hogy ha valaki pénzt hoz, akkor lezárt, névtelen fehér borítékban hozza, ha egy 500-ast, akkor annyit, ha 20 ezret akkor annyit, nem számít kítől mennyi jött! :) Amúgy hogy szokás a vendégek tudtára adni az ajándéklistát? Mert pl nekem kicsit fura dolognak tűnne a meghívó mellé tűzni... :S

Érdekes, akiknél nem szokás, nincs pénze, meg nem volt nagy bevétel, az miért sajnálja azoktól, akiknek igen?

Irigy vagy mi? Érdekes, 90%ban nem azok nézik le a többieket, akik megtehetnek valamit, hanem azok akiknek nem jön össze. Aztán még a jobb helyzetben lévők érezzék magukat rosszul.

Végül is ja, a feljebb lévőket egyszerűbb lenne lerángatni a sárba, mint megpróbálni felkapaszkodni... Vagy legalább csendben maradni.

Hm.

Nem azért nem szeretik sokan azokat akiknek sok pénzük van mert irigyek (illetve nyilván olyan is van), hanem azért mert nagyon sokan akik tehetősek, azok nagyképűek is.

Nem szeretem az olyan embereket akiknél alapértelmezett az, hogy sok apénz van mindenre, stb. És amikor a másik mondja, hogy hát ő most nem tud erre meg erre költeni, akkor néz nagy kerek szemekkel, hogy nahát milyen ember ez.

És itt persze nem azokra a gazdagokra gondolok akik kemény munkával szedték meg magukat, hanem azokra akik így születtek. Pont az ilyenek nézik le azt aki nulláról kell elinduljon.

Hát kb ennyi, kinek nem inge nem veszi magára. Aki igen, az nyilván lepontoz.