Miért hiszik sokan azt hogy az esküvő egy nagy anyagi bevétel lesz?

Ahol a szülők fizetnek, ott sem úgy van, hogy anyám, most akkor te fizeted, és nem is kell ezért lenézni az ifjú párt. Van ahol egyenesen szokás, hogy a szülők fizetik. Némelyek eszméletlenül el is szégyellnék magukat, ha a gyerekeknek kellene kifizetni. Ahány ház, annyi szokás.

Felénk se a gyerekek fizetnek, de nem is úgy van, hogy éttermet meg terembérletet fizetnek a szülők, hanem igazi sátras lagzikat rendeznek, disznó vágással, miegymás.

De olyan szülők is vannak, akik direkt félre raknak erre a célra.

Nincs ebben semmi meglepő, eredetileg ez így természetes, így, hogy kitolódott a párválasztás, esküvő, családalapítás lett újabban divatos, hogy a pár fizeti, mert valljuk be, az elég mókás, ha két harmincas, dolgozó ember, megy haza, hogy anyu, ugye fizeted az esküvőnket. Annak idején, meg most is, a fiatalon házasodóknak, akik kikerültek az iskolapadból, a szülők fizették, mert ugyan ők, miből tették volna? Aki meg azt mondja, hogy azok ne házasodjanak, az menjen a sunyiba, mert nekik miért ne járna? A szülők dolga, hogy mit fizet és mennyit, annak nincs joga ítélkezni, aki nem hallott még arról, hogy "mindenki másképp csinálja".

Nekem az igazi lakodalom, a sátras parasztlakodalom! Aki már volt ilyenben, az tudja miről beszélek! Itt igazi kaját ehetsz, nem azt a vacak, ehetetlen milliomos lakodalmakban felszolgált valamit!

A mi esküvőnk nem a pénzről szólt, kb 20-an voltunk, nem kényszerből hívtuk a vendégeket, nem kaptunk új műanyagautót (típust nem írok), de jól éreztük magunkat. Étteremben voltunk, a nagyszülők fizették a számlát, nagyanyám meg is sértődött volna, ha nem engedem.

Láttam már olyan lakodalmat, ahol az ifjú pár kishíján sírvafakadt, a menyasszonytánc után, a gyenge bevételt látva. Nem erre számítottak. Mindenkire fapofával bámultak ezután, szánalmas volt!

Anyagiasság!

Még annyit, hogy voltam olyan lakodalomban, ahol közelről vették videóval, hogy a menyasszonytánckor ki mennyit dobott be, majd másnap nagy társaság előtt visszajátszották, hangos bekiabálások közepette, mint pl. a Józsi csak ötszázat adott!

A másik ilyen: egy kétméteres ürge tartja magasan a vájdlingot, először egy tésztamerőbe kell dobni a pénzt, abból öntik az edénybe, egyesével, persze szintén lehet látni, ki mennyit ad! Egyszerűen nevetséges volt!

Szóval eredetileg a szülők ezt adták indulásnak, hogy ők állták a lagzit. Az ajándékokat (esetleg pénzt) pedig a vendégsereg adta össze indulásnak, ezért adtak konyhagépet, lepedőt, törölközőt, satöbbit. És akkor már volt mivel elindulni az ifjú párnak.

Ma már 30 évesen, együtt élve házasodnak az emberek, már a törölközőnek nincs sok értelme. Max. pénzt kér az ember fia/lánya.

A nagy lagzit meg főleg tényleg puccból rendezik.

Nekem a kedvencem, mikor KELL a templomi esküvő, bár még életében először megy templomba...Gyorsan áldoz, bérmálkozik, mittudoménmitcsinál. Biztos marhára hívő, aha... Főleg, amikor azt kérdezik itt, hogy "templomi esküvőt szeretnék, nekem a 2., páromnak a 3. esküvője, van innen egy gyerek, onnan 2, szerintetek lehet"?

Mi egyszerűen megoldottuk, nem akartunk lagzit, ezért nem is volt, csak a szűk családdal egy vacsora, mi fizettünk mindent, a szülőkkel megegyzetünk, hogy a lagzira szánt pénzből inkább elmegyünk nászútra melegebb éghajlatra... És nem tartozunk a fél világnak visszamenni a lagzijába... Persze megyünk, ha hívnak és pénzt adunk, de senki nem méregetheti patikamérlegen.

Sokfajta család van, Mi svábok vagyunk. Az lagzi nálunk nagyon fontos családi esemény. Szertünk is menni és valóban segítség az életkezdéshez. 140 en voltunk 4M kaptunk. Szülőktől 1-1et a többit a násznéptől.

Akár lehet nagy anyagi bevétel is. Nálunk ez olyan hangulatú szokot lenni amit le se tudok írni. Örülünk, hogy együtt lehetünk és tényleg fontosnak tartjuk, hogy a kezdésnél segíteni kell. NAgyon erős hagyomány is. A "panelproli" gyerkőcök ezeket már máshogy élik meg. Csak a fix kiadást és bizonytalan bevételt látják. Sajnálom,hogy nem élhet mindenki összetartó közösségben.

Szóval titeket a pénz tart össze.

Panelnak a közelében sem lakunk. Mégis,már középiskolás koromba dolgoznom kellett, hogy legyen pénzem ruhára, könyvekre. A családom, a rokonság mégis figyel egymásra. És nem a pénz tart össze minket. És nem is tartottam a markom, hogy anyám, házasodni szottyant kedvem, fizessssssss