Régen kötelező volt felvenni a férj nevét?

Ha jól tudom, az ötvenes-hatvanas években 2 lehetőség volt: 1. az asszony megtartotta a lánykori nevét a házasságban ( de ez azért nem volt " divat", nem nézték jó szemmel) - pl. Kovács Zsuzsanna

2. a férje teljes nevét felvette -né végződéssel (ez volt az általános), illetve ehhez hozzátehette a saját teljes nevét, pl. Szabó Lászlóné vagy Szabó Lászlóné Kovács Zsuzsanna

A hetvenes évek közepén változott a törvény, akkoriban már lehetőség volt a férj vezetékneve -né végződéssel + a leánykori név verzióra is ( akkoriban ez volt a leggyakoribb) pl. Szabóné Kovács Zsuzsanna

És ekkortól lehet felvenni a férj vezetéknevét a saját keresztnévvel pl. Szabó Zsuzsanna, illetve megmaradtak a korábbi verziók is.

És valamikor kétezer körül módosították újra a törvényt, amikortól a névkettőzéses verzió is lehetséges, pl. Szabó-Kovács Zsuzsanna, vagy Kovács-Szabó Zsuzsanna

Nem volt kötelező.

Az alábbi linken a törvényi szabályozást is megtalálod (a 24. oldaltól) [link]

Én 1976-ban kezdtem a középiskolát, és volt olyan tanárnőm aki már akkor is jó pár éve a Kissné Nagy Anna (természetesen nem ez az igazi neve) nevet viselte (a tőlem 7 évvel idősebb unokatesómat is tanította és amikor ő kezdte a sulit, már akkor is jó pár éve férjnél volt és így viselte a nevét)

Olyan tanárnőnk is volt, aki megtartotta a lánykori (születési) nevét a házasságkötés után is.

A legtöbb nő valóban a Kiss Ferencné változatot használta, de nem volt kötelező.

"...a 70-es évek legvégén, vagy a 80-as évek elején...

De a születéskori név, és a már férjezett nők név-változtatását (ha nem volt közben válás), akkor még nem engedték meg."

De megengedték. Sőt az akkori fizetésekhez viszonyítva nem volt nagy tétel a névváltoztatási herce-hurca.

Én 87-ben változtattam meg a férjezett nevem, az egyik ismerősöm több mint 10 évvel előttem (tőle tudtam, hogy kihez kell kérelemmel fordulni, stb)

Van olyan falumbeli, aki a még akkor változtatta meg a születési nevét, amikor én alsós voltam (1968-74 között) Ráadásul egészen kicsi falu, hónapokig szenzáció volt a névváltoztatása.

Én azért egy tudományos szakdolgozatra nem adnék, ill. arra alapozva nem pontoznám le ennyire azokat, akik szintén a 70-es évek elején mentek férjhez, és személyes tapasztalatuk van.

Más dolog az, hogy megszületik valamiről a törvény, és megint más, hogy annak végrehajtási rendelete mikor készül el, és a tényleges gyakorlati alkalmazást mikortól engedik.

nagyimék 57ben házasodtak, akkor csak Kiss Józsefné lehetett a nagyi :)

anyum 84ben, az Ő Kiss Juditként született, és lett belőle Nagy Judit (kitalált nevekkel operáltam :) tehát felvette apám vezetéknevét, és megtartotta a saját keresztnevét.

aztán váláskor újra Kiss Judit lett :)

"Én azért egy tudományos szakdolgozatra nem adnék, ill. arra alapozva nem pontoznám le ennyire azokat, akik szintén a 70-es évek elején mentek férjhez, és személyes tapasztalatuk van."

Meglepődnél, ma hányan nem tudják a vonatkozó jogszabályokat, aztán ide járnak megdöbbenni, hogy jé, ilyen is van. Szóval inkább annak az ismereteire adnék, aki utánanézett a kutatásaihoz.

"Én azért egy tudományos szakdolgozatra nem adnék, ill. arra alapozva nem pontoznám le ennyire azokat, akik szintén a 70-es évek elején mentek férjhez, és személyes tapasztalatuk van."

Nem egy ember pontozása alapján alakul a pontszám.

Nem azok írtak, akik a 70évek elején mentek férjhez.

Az én válaszom tartalmazta a szakdolgozatot (benne a törvényt)

De tartalmazott személyes tapasztalatot is,

mégis le lett pontozva.

Szíve joga mindenkinek, attól még sem a törvény akkor hatályos állapota, sem a volt tanárnőim neve nem változik (nyugodjon békében amelyikük már meghalt)

"Más dolog az, hogy megszületik valamiről a törvény, és megint más, hogy annak végrehajtási rendelete mikor készül el, és a tényleges gyakorlati alkalmazást mikortól engedik."

Nem minden törvénynek van végrehajtási rendelete.

A tényleges gyakorlati alkalmazás engedélyezése, azaz, hogy mikortól hatályos a törvény, pedig hónapokat vehet igénybe, de éveket nem.

Más kérdés, hogy sokan nem tudják a törvényt;

sok hivatalnok sem régen, sem most nem ad kellő, vagy bárki számára érthető tájékoztatást.

A közösségi elvárás sok esetben nagy úr (faluhelyen még a nyolcvanas évek elején is "elvárt" volt, hogy ha férjhez megy a nő, vegye fel a férje nevét X Yné formában)

Sokan pedig inkább hisznek az ismerősök félinformációjának, mint a hatályos törvény szövegének.

Nemcsak a családi kapcsolatok témában, hanem az üzlet és pénzügyek témában is, és nem csak a gyakorin, hanem a való életben is. Utána meg csodálkoznak, ha mégsem úgy van, ahogy az ismerősök mondták.