Túl fiatal, nem biztos a házasságban?

utolsó: és mentek is egyből nyugdíjba, vagy azért sikerült rájönniük, hogy 28 évesen még nem kell temetni magukat? Ha valaki boldog egy kapcsolatban, akkor nem számít elvesztegetett időnek.

(tudom, most jön a "25 alatt kell szülni, mert különben halálos beteg lesz a gyereked"...)

Én tavaly éreztem úgy hogy jó lenne ha a párom eljegyezne 6 év után és fél év együtt élésen túl. Úgy éreztem nem volt semmi meglepi az összeköltözésben nem derültek ki rejtett rossz tulajdonságok. Ő akkor nagyon meglepődött mert ő még éveikig nem gondolt volna erre.És amúgy is hülyeség mert a papír csak bla bla bla. duma jött. Én elbeszélgettem vele hogy ez számomra fontos és én nem az anyja vagyok aki eldobta a családját egy, meg még újabb, legújabb f.szért.Mi külön család vagyunk és ne hasonlitgasson senkihez. Mert ha nem akar eljegyzést elköteleződést akkor ezt megmondhatta volna korábban, mielőtt együtt vettünk volna házat stb.. Ez egy higgadt érvelős beszélgetés volt. Pár napig gondolkodott, aztán azt mondta előbb utóbb úgyis összeházasodunk, mert úgy is együtt maradunk akkor miért is ne. Nekem ezután kétségeim voltak, féltem hogy én erőltettem rá. Áprilisban rendeztünk otthon egy szűk családos eljegyzést ami remekül sikerült, és akkor mondta hogy örül hogy így alakult, mert ez már jobb érzés hogy gyűrünk van, stb... Megbeszéltük hogy még munka mellett levelezőn csinálom az egyetemet addig nincs esküvő, hanem következő évben. )Idén augusztusban lesz az esküvő és örülünk hogy így alakult. És nagyon egy húron pendülünk.Utólag bevallotta hogy ő azért tiltakozott mert nagyon fél a felhajtásoktól , de mára egy kicsit felengedett.

Szóval elkell gondolkoznod hogy tudsz e papír nélkül élni, ha nem akkor ezt megkell vele beszélned. Ha nagyon jól elvagytok akkor ő is rájön hogy ez csak egy plusz, de ha már érzi a dolog végét akkor elkell engedni. Te érzed milyen a kapcsolatotok.Beszélgess vele őszintén. Mert azért 5 év együttélés után teljesen normális hogy ilyen igényeid vannak.

Most biztos sokan lepontoznak (már megszoktam, és nem sértődök meg), de én többek között ezért nem vagyok az összeköltözés híve. A összeköltözések nagy részéből nem lesz házasság, tehát a kérdező példája elég tipikus.

Nyilván a helyzetet ettől függetlenül meg kell oldani valahogy, én mindenképp leülnék a barátommal, és tényleg komolyan átbeszélném vele. Mi riasztja a házasságban? Mert szerintem ez, hogy sok a válás, ez csak a felszín, valami más baja is lehet emellett. Mondd el neki, hogy ez neked milyen fontos, ha szeret, akkor meg fogja érteni.

Utolsó! Én felpontoztalak, mert 100 %-ig egyetértek veled.

Vagyis: a sok összeköltözésből ritkán lesz esküvő. Sok év után már értelme sincs.

Szia!

Nagyon hasonló helyzetben vagyunk! Mi 24 évesek vagyunk, 9 évvel ezelőtt kezdtünk el járni, 4 éve pedig együtt élünk. 3 évvel ezelőtt karácsonykor eljegyzett. Azóta a lagziról csak én beszéltem, ő pedig mindig szűkszavúan hallgatta a terveimet. Minden nagyon jól ment, boldogok voltunk addig, amíg ki nem derült, hogy egy nőgyógyászati probléma miatt lehetőleg 30 éves korom előtt gyereket kellene szülnöm. Én egyre komolyabban kezdtem tervezni az esküvőt, hogy a gyerekvállalás előtt már törvényesen is egy pár legyünk. Ezzel most úgy tűnik, hogy mindent tönkre tettem, mert ő megijedt és amikor 2 hónappal ezelőtt elment szórakozni a barátaival, csókolózott egy lánnyal. Én elég éles eszű vagyok és rájöttem, hogy csinált valamit. Addig nem hagytam békén, amíg vallotta. 2 napra kiraktam, aztán megbocsájtottam és megbeszéltük, hogy mindent helyre hozunk. Vissza költözött és minden szép volt addig, míg tegnap előtt rájöttem, hogy e-mailezget a lánnyal. Az elmúlt két napban alig aludtunk, hajnalokig veszekedünk, beszélgetünk, vitázunk, hogy ki rontotta el és miért. Elmondta, hogy nem áll készen a házasságra, méghozzá azért, mert ő úgy szeretne feleségül venni, hogy ugyan azt az őrült szerelmet érezze, mint régen, amit az elején. Nagyon megvan ijedve attól, hogy ez már elmúlt. Nagyon szeret, nem akar elveszíteni, de a házassághoz kevésnek érzi a szeretetet, szerelmet akar. Igazából a baj az, hogy nem érti meg, hogy a szerelem egy idő után, főleg 9 év elteltével átalakul nagyon erős szeretetté és ez természetes, biológiailag is így vagyunk kódolva. Ráadásul a fiúkról tudjuk, hogy az ilyen felhajtásokat nem igazán szeretik. Most én se tudom, hogy mi tévő legyek. Nagyon nem szeretném elfecsérelni az időt egy olyan kapcsolatra, aminek nincs jövője. Szeretnék feleség és anya lenni, nem csak egy „cseléd”, aki vezeti a háztartást; barátnő, akit lehet hurcolni ide-oda mutogatni a haveroknak. A megcsalást valahol megértem, megtudom bocsájtani, mert nagyon fiatalok voltunk, amikor megismerkedtünk. Nincsenek élményeink, tapasztalataink másokkal. Bár én nem is bánom ezt, de a fiúkban azért működik az alfahím ösztön, és a kezdeti őrült szerelem ezt az ösztönt elnyomta, akkor úgy érezte, hogy nincs más dolga az életben, nem vágyik másra, csak rám. Most, hogy ez elmúlt, átalakult ragaszkodó szeretetté, már nem eléggé meggyőző neki ahhoz, hogy biztosan tudja, nem vágyik tapasztalatokra. Talán Nálatok is ez a helyzet, mert az a magyarázat, hogy „túl fiatal vagyok a házassághoz”, szerintem azt takarja, hogy „ki tudja, te vagy-e az igazi, még olyan sok időm van az életemben, bármikor találkozhatok valaki mással, aki jobban elvarázsolhat”.

Ez egyfajta menekülés a pasik részéről, elvégre egy kapcsolatból bármikor könnyedén kiléphetnek...

Könyörgöm, ha elvesznek feleségül egy nőt, mondjuk 7 év után, akkor mi változik? Nem lesz másnap tele a mosogató? Nem keleten fog kelni a nap?

Szerintem csak szimplán NEM AKARNAK felelősséget vállalni egy nőért, és később egy gyerekért, elvégre ez néhány kötelezettséggel is jár, és nem lehet majd mindig csak bulizni, sörözni, sőt, az új mélynyomóra szánt pénzt esetleg babakocsira, pelenkára kell költeni.

Szomorúnak tartom ezt a tendenciát. :(

Nagyon sajnálom a kérdezőt, és az utolsó hozzászólót is.