Szerintetek hogyan viselkedjek azokkal, akik nem jönnek el az esküvőmre?

Már ne is haragudj, kedves kérdező, az őszintségem miatt. Éppen a napokban nyavalyogtak itt egy csomóan azon, hogy miért nincs itt őszinte ember. Én az vagyok, akkor is, ha folyton lepontoznak érte.

Nem vagy pszichopata, hanem kissé hisztériás, ami a közelgő nagy napra való való tekintettel nem nagy baj. Esküvő előtt a legtöbb ember ideges.

Én azt gondolom, az a legnagyobb bajod, hogy te is, mint oly sok kislány, úgy 5 éves kor körül megáldmodtad magadnak az álomesküvőt, és ha törik, ha szakad, azt az álmot akarod megvalósítani - akár mások akarata ellenére is (ami viszont már baj). Azt szeretnéd, hogy X ember aznap csakis téged csodáljon, téged ajnározzon, te legyél a Nap Szépe - ezzel sincsen baj, hiszen ez a legtöbb menyasszonynál így van.

Azzal van a baj, hogy azt nem akarod megérteni, hogy vannak emberek, akik nem tudnak, vagy nem akarnak ott lenni a te napodon, és az akaratukat nem vagy hajlandó tisztelni. Mondd, voltál te már úgy istenigazából szegény? nyomorogtál? Mert én igen, nem is olyan régen, a szoci végén, kisgyerekként. Iszonyat szégyen az, hogy az ember ha akar, sem tud elmenni a legközelebbiek esküvőjére sem, mert nincs jó ruhája, amit felvenne (és folyton kölcsönkéri is szégyen ám), nincs elég pénze, amit elvárnak tőle, hogy adjon. Vagy beteg, és olyan baja van, ami megakadályozza abban, hogy elmenjen bulizni, de nem akar magyarázkodni (és nem is köteles erre, senki). Vagy (mint az egyik rokonom esetében volt) a papa alkoholista, és emiatt az egész család falaz és szégyenkezik, kerüli a társaságot...annyi baj van, hogy el sem hiszed.

Te azt mondtad, egy csomó helyen voltál, és adtál. Most ezt VÁROD vissza, ugye? Csakhogy ez már nem szeretet, hanem elvárás - amely a bölcs buddhisták szerint minden bajok forrása.

Akik valóban szeretnek téged, azok biztosan ott lesznek, és nem a létszám számít. Ha az, akkor nálad nagy baj van a szeretet-fogalommal, mert semmi másról nem szól az egész valójában, mint arról, hogy pénz, és hogy hányan csodálnak és irigyelnek, akikor bevonulsz az oltár vagy az anyakönyvvezető elé.

Szerintem lazits, készülj a nagy napra, és ne törődj azzal, hogy ki jön el és ki nem. Aki ott lesz, annak örülj! Minden jót kívánok és sok boldogságot! :)

Én voltam úgy esküvőn, hogy durván semmi pénzem nem volt. Mág az is kérdéses volt, hogy eszek-e egyáltalán a hónap végén. Közöltem a meghíváskor, hogy ne haragudjon (barátnőm), de nem tudok neki ajándékot vinni, viszont szívesen keresek nekik olcsóbb virágcsokrost, esküvői ruhaszalont, stb-t keresni. Nem élt a lehetőséggel ugyan, de megköszönte, nem volt harag.

Unokatesóm esküvőjére viszont nem tudtam elmenni, mert nem engedtek el a munkahelyről. Borzasztóan sajnáltam, megmondtam nekik, mi a helyzet, és ott sincs harag.

Maximum annyit tudsz tenni, hogy elmondod nekik, hogy micsoda frankó kis buliból maradtak ki, hadd sajnálják, hogy nem mentek el. Persze mindezt úgy, hogy egy szemernyi neheztelés se legyen a hangodban. Vagy ami sokkal tisztább dolog: megkéred őket, hogy jöjjenek el, mert rosszul esne, ha nem tennék tiszteletüket a te nagy napodon, nem kell ajándék meg semmi egyéb. Aztán ha nincs rendes indok arra, hogy miért nem jönnek, lehet előállni a gonosz, lelkifurdalós szöveggel a hihetetlen buliról. :)

szerintem túlzás anyagiakra fogni az egészet..meg a sz.t rágni..már elnézést.én is mentem úgy lakodalomra hogy vonakodtam mert nem volt pénzem nagy ajándékra.mondtam is nekik de unszoltak h menjek.végül elmentem,vettem egy nagy sólámpát-kb4000 Ft volt.örültek neki.de volt hogy anyuék max 5000 Ft-ot tudtak adni..

ennyibe nem halt még bele senki.

és senkitől se hallotta az ember vissza

és amúgy ha én lennék a menyasszony az se bántana ha nem kapunk ajándékot-csak legyenek ott azok akiket szeretek.