16 évesen szülök tudta nélkül, hogy lehet össze házasodni?

Én most vagyok 22 éves, otthon igaz semmi problémám nem volt a családommal, és nekem nem is az első kapcsolatom a mostani barátom. De szintúgy nagyon szeretem, egy éve együtt vagyunk.

Otthon aztán mégis lett közöttünk egy kis nézeteltérés, és odaköltöztem barátomhoz, így a munkába járásom is könnyebb volt és többet tudtunk együtt lenni. Csakhogy jöttek a mindenappi, hétköznapi gondok, pedig hidd el, mindketten kerestünk, jó nem olyan sokat, de valami volt. Eddig otthon laktam, anyunak havonta 10 ezer Ft-ot adtam haza, mosott rám, főzött rám, annyi dolgom volt, hogy néha segítsek otthon takarítani, főzni, kiteregetni, stb. Most minden házimunka kettőnkre hárult, főzni mondjuk imádok, de mosogatni már annyira nem... aztán év elején barátomat kirúgták a munkahelyéről (gazdasági válság...) és nehezen talált új munkát. Közben kijött a téli gázszámla, és kérlek volt, hogy hetekig éheztünk, meg anyutól kértem kölcsön, hogy legyen mit ennünk. Persze emellett nagyon szeretem, de én nem is 16 éves vagyok... Hidd el, csupán ha anyagi gondjaitok vannak, akkor is kialakulhat közöttetek akkora feszültség, hogy nem biztos, hogy a kis mostani gyerekszerelmetek ezt kibírja! Amikor már hetek óta alig ettetek, és tizenévesen nem tudtok magatoknak havi egy mozit megengedni... Sem egy ruhát, semmit! Akkor arról még nem is beszéltem, hogy gyereketek lenne... Hogyan? Mi ketten alig tudtuk eltartani magunkat a téli hónapokban! Mert Maygarországon sajnos ez a helyzet. Ráadásul nekem van nyelvtudásom, érettségim, stb. Te mihez akarsz kezdeni 16-18 évesen, alig tanultan? Ő majd mindig melletted lesz? Mert nem hiszem...

Maximálisan egyet kell értsek az előttem szólóval!Én lassan 3 és fél éve vagyok a párommal,együtt élünk fél éve,de csak most jelentettem ki,hogy hozzámennék feleségül.23 éves vagyok amúgy.

Tudod,kedves kérdező,mikor megismerkedtem a barátommal,én éppen úgy éreztem,mint most Te!19 voltam,naív és azt képzeltem az első komoly szerelem hevében,hogy hiphopp csak úgy megházasodunk és örökké a boldogságban fogunk lubickolni:)Szüleimmel nem volt túlságosan jó a kapcsolatom ekkor még.

Fogalmam sem volt róla,milyen az igazi felnőtt élet,a munka,együttélés!Voltam ugyan melódiákos,de az meg sem közelíti azt,ami jelenleg van!Mindketten elvégeztük az iskolákat(összesen van vagy hat),és most ha tetszik ha nem alapon keményen dolgoznunk kell a pénzért.Szerelemből,bármennyire is megvan,nem lehet megélni!Mi igazán szeretjük egymást,jövőre házasodunk,de sokszor hülyeségeken kapunk össze,ami a munka,a rohadt nehéz,felelősségteljes felnőttélet miatt van!Mi még csak most tanuljuk!Soha már nem lesz olyan,hogy na most kapjuk magunkat és irány a buli,mert DOLGOZNI kell,és onnan nem lehet lógni ám!Most már csakis a szabadnapokra lehet tervezni bármit is.Ajaj,és a házimunkáról nem is beszéltem...

Én imádom a párom,de mikor kidönti a kávét és mindenfelé szétszóródik,azt rühellem nagyon!De hát ez is ő,és ezt a szokását(meg a többi tulajdonságát)vagy elfogadom,vagy vége a kapcsolatnak.Ha ilyen apróságokon idegesíteném magam,már régen megőrültünk volna egymástól!De nem próbálom őt megváltoztatni,ő se engem,és így van jól minden:)

Na ez jó hosszúra sikeredett,de befejezésül csak annyit,ez a Te döntésed,csak jól gondold meg,hogy cselekszel,mert a házasság nem játék,jó esetben egy életre szól!

Nem akarlak elrettenteni semmitől, de ez az igazság:

14 éves korom óta halálosan szerelmesek voltunk egymásba a párommal. Összevesztem (én hülye) a családommal, mert minden percbe vele akartam lenni, a szüleim meg féltettek. Bebizonyította a fiú, h ő bizony nem olyan mint sok másik, akinek csak arra kellenék. 17 évesen terhes lettem, 1 hónap híján lettem volna 18, amikor szültem. Még terhesen összeházasodtunk, viszont csak szülői beleegyezéssel mert én még kiskorú voltam, otthagytam a sulit, Anyáék teljesen kiakadtak, de mindenben próbáltak segíteni.

19 évesen vettünk egy nagy családi házat, amint odaköltöztünk terhes lettem. Én bepánikoltam, ő azt mondta, h nyugi semmi baj, mindent megoldunk.

Úgy oldotta meg, h lelépett. Itt vagyok egy 20 hónapos babával, meg 5 hónapos terhesen. Épp 20 leszek mire szülök. Ennyit a nagy szerelemről,ő megijedt a felelősségtől, könnyebb volt lelépni. Most válunk, én maradok a házba egyedül, lassan már 2 gyerekkel.

Én csak jót akarok. Gondold át nagyon. Hidd el jobb a szülőkkel élni. Meg lehet velük beszélni mindent, csak egy kicsit engedni kell nekik. Nem hiszem h te is így akarsz járni. Én nem ismerem a párodat, tehát nem mondhatok róla semmit, csak annyit h tényleg jól gondold meg, h mit lépsz, mert visszalépni nagyon nehéz, vagy mint az én életemben is már lehetetlen visszalépni. Ne érts félre imádom a gyerekemet meg a pocaklakót is.

De ha mégis úgy döntesz, h elmész, vagy férjhez mész,akkor minden jót és sok szerencsét az élethez. A lényeg: Anyudékkal soha ne vessz össze!! Remélem jól döntessz