Nemsoká esküvő, és én iszonyatosan félek, normális ez?

Olyanokon agyalsz, amik még meg sem történtek és lehet, hogy soha nem is fognak.

Ha csak vele tudod elképzelni az életed, akkor tedd számára és magad számára is változatossá. Eddig ment, hiszen el akar venni és Te hozzá akarsz menni.

Ezután miért ne menne ?:)

Ezt soha nem lehet előre tudni. Ha 30 évesen ismeritek meg egymást, miután mindketten túlvagytok pár kapcsolaton és utána házasodtok össze, a válás akkor is benne van a pakliban, csak rajtatok múlik a dolog, hogy alakítjátok az életeteket. Innen mi ezt nem tudjuk megmondani.

Minden esetre nyugodj meg, ha ő az igazi, akkor nem hoztatok rossz döntést és azon dolgozzatok, hogy mindig így érezzetek egymás iránt :)

Sok boldogságot!

Rengeteg olyan pár van, akik első szerelmei egymásnak és boldogok... az, hogy a médiából nem ez jön, már más kérdés. Szerintem nagyon romantikus a történetetek. Ennyi idő után már azt is tudod, hogy bízhatsz benne, de szerintem nyugodtan beszélj vele a félelmeidről. (a végén kiderül, hogy titokban ő is ettől fél és mindkettőtök félelme alaptalan :)

(ezt a "nem élt" kifejezést jó lenne már ha mindenki elfelejtené, az, hoy valaki párkapcsolatban van, nem jelenti, hogy halott, és az, hogy minden este p**részegen fetreng egy bulin a hányásában, nem jelenti, hogy most él...)

Jajj... :) Ezt vele kell megbeszélned. Mi nálatok is fiatalabban vagyunk, elég kevés tapasztalattal. De sokat beszélgetünk erről. Minden kapcsolatnak ára van. A vőlegényed, mikor megkért, úgy döntött, elfogadja ezt az árat. Téged megkap, cserébe mással nem kavarászik. Természetesen senki nem tudja előre, mit hoz a jövő, de ha van bennetek tartás, érzelmi intelligencia, akkor hűségesek maradtok, nem untok egymásra. Sose fenékig tejfel egy házasság, mindig lesznek pillanatok, mikor nem olyan jó, megijedsz, elfordulsz tőle kicsit, arra gondolsz, kell nekem ez a kolonc, akivel anno annyira szerelmesek voltunk? Aztán ha minden jól megy rájöttök, hogy igen, kell. Okkal vagytok együtt és szeretitek egymást.

(Az meg ne érdekeljen, hogy más hogy áll a kapcsolataival. Teljesen mindegy. A hangsúly rajtatok van és azon, hogy ti ismeritek egymást, míg talán sok harmincas utolsó kapkodásaként házasodik, mert vészesen ketyeg a biológiai óra.)

mi is 24 évesek vagyunk, egymásnak elsők. 7 éve együtt, nyáron esküvő. Megvan mindenünk.

Nekem a kapcsolat elején voltak ilyen gondolataim. Most már nincs.Megbízunk egymásban és jól elvagyunk.Eszembe sem jut ilyen. Párom mondta régebben az ilyen kételyeimre mint a tied,

"hogyha nem kellenél akkor nem lennék veled. Miért választanék mást, miért kellene más ha veled jó minden. Nem cserélné ezt el."

És igaza volt mert én is így gondolom, akkor ő miért nem gondolhatná így? Ha meg valami lesz akkor ha megfeszülsz akkor is úgy lesz és nem tehetsz semmit. Kár aggódni ezen

Ha ezen aggódsz, nem kellene férjhez menni.

Akkor kellene, ha 100%ra bízol annyira a párodban, és ismered őt, hogy ez meg sem fordul a fejedben, mert tudod, hogy az övében sem fog. Persze a mai világban nagyon nehéz ilyen biztosnak lenni bármiben is... úgyhogy érthető hogy aggódsz. De ha egyébként semmi gond a kapcsolatotokkal, és ő sosem adta jelét annak, hogy még "kiélné magát", akkor ne aggódj túl sokat emiatt. Sok boldogságot!