Valóban kezd ideje múlt intézménnyé válni a házasság?

Az a baj, hogy az emberek nem veszik komolyan a házasságot.

Elmondom, hogy gondolom.

Azt hiszik legtöbben, hogy ebbe csak úgy be lehet sétálni, és eszükben sincs, hogy a jó házaséletnek kemény feltételei vannak. Mindenekelőtt a másik tisztelete, viselkedéstől függetlenül. Aztán a másik javának feltétlen akarása. Ha csak az egyik félből is hiányoznak ezek, akkor a házasság olyan, mint egy félszárnyú madár.

Nem lehet egy házasságot ösztönszerűen élni. Akkor megbántani a másikat, ahogy jön. Kiadni a dühömet. Elvárásokat a másik elé szegezni (mert különben...)Aki ezt nem fogja fel, mert el sem gondolkozik rajta, hiába várja a sült galambot. A házasság sok lemondással jár, amit a másikra tekintettel kell megtenni. Aki itt önző, tönkreteszi a házasságot.

Mégis sokan elkövetik a fentieket. Ők nem alkalmasak a házasságra. Leginkább közülük kerülnek ki a 40 évesen is barátnőző pasik, a haramia apák, a meggondolatlanul fájdalmat okozó nők.

Az élet legfontosabb dolgait nem tanítják az iskolában, de még tanfolyamokon sem. Ezen én mindig csodálkoztam. Ez kelti azt a látszatot, hogy tanulás (vagy legalábbis komoly elgondolkozás) nélkül simán lehet a házasság intézményével önző módon élni.