Valóban kezd ideje múlt intézménnyé válni a házasság?

Közrejátszhatott az anyagi érdek is,hiszen a nőknek általában nem volt megélhetési lehetősége.De a legfontosabb az volt,hogy utódot akartak,és egy gyereknek rendezett családi viszonyok között kellett felnőnie.Ehhez pedig apa és anya kellett.

A házasságban nem a sex,hanem egymás megbecsülése,szeretete,a nyugodt otthon megteremtése volt a legfontosabb. ( nem állítom,hogy minden házasság jó volt)Aki házasságot kötött,éppen e gyerekek védelme miatt,nem válhatott el csak úgy kénye-kedve szerint,mint ma.

Ma úgy tűnik,az esküvő egyre inkább csak szokás,és nem a belső értékek fontosak,hanem csak az ágyban nyujtott teljesítmény,amit összekevernek a szerelemmel.Ez viszont nem lehet tartós.Nincs kompromisszum készség,és felelősség sem a gyermekek iránt.Ezen tudom sokan felháborodnak,de a váláskor csak a saját érdekeikkel törődnek,a gyerek érdeke eszükbe sem jut.Szerintem nem azon kellene elgondolkozni,hogy házasodjunk- e vagy sem,hanem azon,hogy vállalunk-e gyereket egy ingatag kapcsolatban?Milyen lehetett az a házasság a gyerekvállalás előtt,ha még a gyerek megszületése előtt,vagy néhány hónapos korában már elválnak?

És ha egy gyerek ilyen példát látva nő fel,ő sem tud normális párkapcsolatot létesíteni.Valahogy az emberek fejében kellene rendet teremteni,és visszaállítani a család becsületét.

Én nem látok bele azoknak az embereknek a fejébe akik nem akarnak összeházasodni, és azoknak sem akik sec- pec elválnak... és nem értek velük egyet.

Szerintem ezek az emberek ezt látják a környezetükben és ez a hozzáállás szimpatikus -vagy könnyebb- nekik.

A házasságban őszintén fogadjuk, hogy egymásnak társai leszünk jóban-rosszban, illetve megosztjuk az anyagiakat, gyermekeket vállalunk, akiket felelősen nevelünk és a család boldogsága és egysége van a szemünk előtt.

Én ellene nem tudok felhozni semmit.

Szerintem nem idejemúlt dolog a házasság, ugyanis megvan benne az a biztonság amit egy élettársi kapcsolat nem tud sohasem biztosítani. Abban ugyanis benne van, hogy bármikor kiszállhatok, nem tartozok neked semmivel. Ez nem lehet egy egészséges kapcsolat alapja.

Talán túl önzőek az emberek, hogy átadják magukat teljesen a másiknak, mert csak az a fontos, hogy én mit nyerek ebből a kapcsolatból. Pedig a legfontosabb az, hogy én mit adtam a másiknak, hiszen ez a szeretet.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,

a szeretet nem féltékeny,

nem kérkedik, nem is kevély.

Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,

nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

Nem örül a gonoszságnak,

örömét az igazság győzelmében leli.

Mindent eltűr, mindent elhisz,

mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet nem szűnik meg soha.

Szerintem ez csak azért alakult így, mert főleg a férfiakank így kényelmesebb. Legyen "csak" barátnő, ne feleség, így könnyebb elmenni, ha vége. A férfiak nagy része fél a túlságos elköteleződéstől. Na meg a magukat "szinglinek" valló nők hangoztatják úton útfélen, hogy mennyire gáz a házasság, holott ha valaki megkérné a kezüket, egyből igent mondanának, csak nincs ez a valaki...így könnyebb az önigazolás.

Szerintem egy kapcsolat megkoronázása a házasság intézménye. És valóban igaz, hogy nem a papír számít, de akinek az csak egy papír, az tényleg ne házasodjon.

Amúgy meg szerintem az sem mindegy, hogy egy gyerek szülei össze vannak-e házasodva, vagy"csak" együtt élnek.

08:59 - Ez egy szép rész a Bibliából, de azért ugye az is hozzátartozik a házassághoz, hogy nem alázzuk, nem bántjuk a másikat, és nem teremtünk olyan légkört, amiben a gyerekek szenvednek (erre is van megfelelő idézhető rész a Bibliában), tehát jóban rosszban, de nem szenvedtetések árán. És pont emiatt kell nagyon meggondolni, és emiatt kéne csak az igazi mellett kikötni, mert attól nincs válás, csak sokan elhamarkodják, elkapkodják, vagy csak megszokásból maradnak együtt és úgy házasodnak, aztán persze, hogy jön a válás, mert a kapcsolat már nem működik, mert az, ami összetartaná és biztosítaná a jó házasságot és a jó családot, a szeretet, nincs már meg.

A jóban-rosszban nem arról szól, hogy megalázom-kihasználom-bántom a másikat, vagy hagyom magam megalázni-kihasználni-bántani, és hogy a gyerek nyugodtan szenvedjen, ilyen az élet alapon.

Az emberek fejében óriási káosz van, és ezt több generáció lesz helyretenni. Miért? Mert korszakváltás van. Egy olyan korszakot hagytunk a hátunk mögött, amiben nem dönthettünk, ki legyen a párunk (anyagi és egyéb érdekek döntöttek, nem a szeretet és a szerelem, nemesek csak nemesekkel kötöttek házasságot, pont ezért, és a szerelmet pedig keresték szeretőknél, nem volt válás, persze, de voltak szeretők). És sokan még mindig ebben a múltban élnek, csak már tartunk abba az irányba, mivel az anyagi jólét csak egy kis rétegnek adatik meg, hogy a családi békéhez az érzések is kellenek, a nő is érző lény, ahogy a férfi, egyenrangú felekről van szó, még nem tartunk ott. Ez a 2 korszak jelenleg keveredik, mert ott van az anyagi és egyéb érdek is (pl. diplomások és nem diplomások közötti ellentét, nem is a párok, inkább a szülők fejében) az érzések mellett, kinél mi a dominánsabb, változó. És ezek rengeteg konfliktust okoznak, majd ha szépen letisztul és véget ér ez az átmeneti korszak, akkor nem lesz ennyi válás már, és ennyi elkapkodott házasság.

Nem idejét múlt intézmény, egyáltalán nem az, csak az emberek nagy része képtelen arra a célra "használni", amire kéne. Pont a káosz miatt, ami most van.

"Abban ugyanis benne van, hogy bármikor kiszállhatok, nem tartozok neked semmivel. Ez nem lehet egy egészséges kapcsolat alapja."

Ezt lehetne úgy is értelmezni, hogy az élettársi kapcsolatot kizárólag a szerelem tartja össze, nem pedig a vagyon, megszokás, jogi procedúrák stb. Ilyen értelemben akár még "jobb" is lehet az élettársi kapcsolat. Én tíz éve ismerem a páromat, 8 éve együtt is élünk. Most akkor nem élünk "egészséges kapcsolatban"? :)

(Fenntartom, hogy szerintem mindenki úgy csinálja, ahogy jobb neki.)

Valljuk be őszintén: sokan a házassággal akarják orvosolni a problémájukat és attól várják, hogy a haldokló kapcsolat helyrejöjjön. Aztán mivel az anyakönyvvezető nem családterapeuta, emiatt a kapcsolat nem fog javulni, ha elé állunk, csak egyre rosszabb lesz, a kötöttség érzete miatt. Én maximálisan ezt tapasztalom. Láttam már olyanokat, akik az esküvő után 2 hónappal váltak el, mert nem működött előtte sem, és utána sem.

Vannak, akikben ott a félsz, hogyha válni kell, az nagyon költséges és általában a vagyon is feleződik.

Én házasság-párti vagyok, csak az észrevételeimet mondtam el, azonban sajnos, mindegyik esetre tudnék élő példát hozni. Régen azért tűntek jobbnak a házasságok, mivel nem volt válási lehetőség. Az volt, amit a szülő kiválasztott, ha tetszett, ha nem, ha vert, ha ivott, ha nem. A nőknek és férfiaknak nem volt választási lehetősége, hogyha az asszony lusta volt, jól megverte, az asszonyra pedig csúnya szemmel néztek, hogy biztos rosszul csinált valamit. Napjainkban rengeteg jog van és a nők is tanultak, lehetőséget kaptunk válni. Régen lehetőség és ismeretek hiányában nem volt mód válni.

08:59-es vagyok.

Valóban igaz, hogy meg kell találni az igazit. Én nem panaszkodhatok, mert a férjemre egy rossz szót sem tudnék felhozni. Igaz neki is vannak apró hibái, és én azokkal együtt szeretem őt.

Nem tudom, hogy milyen lehet együtt élni egy verekedős ,veszekedős férjjel, de tudom, hogy én mindent megtennék, hogy visszaálljon a béke a családban, és harcolnék a boldogságunkért ha ez valaha bekövetkezne. Sajnos a mi környezetünkben is sokan elváltak, de mi azért is meg fogjuk mutatni, hogy ilyen háttérrel is lehet boldog családban élni. És tegnap kaptam a legszebb bókot a férjemtől, amikor hazajött a munkából és azt mondta, hogy mennyire hiányoztam már neki, és milyen jó itthon lenni velem, mert itthon békesség van, nekem ez a legfontosabb, hogy őt boldoggá tegyem.

Viszont azzal nem értek egyet, hogy nem kell tűrni.

Pont ezért ilyen a világ, mert nem vagyunk türelmesek egymással. Igenis tűrni kell, mert már az embereket nem lehet sokszor meggyőzni máshogy, csak ha példát mutatunk nekik.

Sokan, sokat tanulhatnának a Szentek életéből. A házasság nem egy gyors üzlet, ahol könnyen nyereséghez jutunk. Hosszútávon kell gondolkodni, és számolni azzal , hogy lesznek nehéz időszakok, de ez nem tántoríthat el a célomtól. Szóval nem mindig a könnyebb megoldás a jobb, sőt az a legrosszabb ha az ember megfutamodik az első probléma után.

Azok a házaspárok sem kaptak kevesebb terhet akik már 50 éve házasok, de tudtak jól dönteni a nehéz helyzetekben.

Nekik sem volt könnyebb.

Én azért nem általánosítanék, hogy szeretőt tartottak meg ilyenek. Én nem így látom.

10:23-as nak!

Kiforgatod a szavaimat! Te is tudod, hogy nem így értettem.

Az élettársi kapcsolat egy sokkal lazább dolog az emberek szemében, azért is választják többségben már ezt, mint a kötöttségekkel járó házasságot. Éppen azért, mert így könnyebb kilépni ha már valamelyik félnek nem felel meg. Azért írtam, hogy

"Abban ugyanis benne van, hogy bármikor kiszállhatok, nem tartozok neked semmivel."

Na így értsd.

És az igaz, hogy sokan meggondolatlanul ugranak fejet a házasságba, ez sajnos a másik probléma.

11:04-es!

A mi családunkban is volt egy válás, majd apu meghalt. Lett egy undorító, mostoha apám, aki az egész családunkat szétzilálta, szóval én is menekültem otthonról. Nekem sem volt felhőtlen a gyerekkorom, nem akarok ebbe belemenni.

De attól még ugyanúgy harcolunk ezért a szemét emberért, anyut ugyanúgy megalázza, de anyukám a mai napig szeretettel fordul felé, és nekünk is azt mutatja példaképül, hogy rosszért rosszal ne fizess!

Eljön majd a nap amikor minden rosszért ő fog keseregni, mikor rájön mennyi rosszat tett a családjának. Én ezt hiszem, hogy minden embert meg lehet győzni szeretettel.

Ebben engem senki sem tántoríthat el.