Meglehet ezt valahogy oldani vagy nem?

Mi kb. 300 ezret szeretnénk rászánni, mégpedig úgy, hogy max. 400-450.000-et kiperkálunk és reméljük, hogy 100-150e visszajön.

Én a saját rokonságomból az apámon és nagybátyámékon kívül senkit nem akarok meghívni. Lehet hogy lesz sértődés, de unokatesóimmal 1 évben egyszer látjuk egymást és ötezren vannak a párjaikkal, gyerekekkel együtt. A még élő nagyanyámmal sem vagyok túl jó viszonyban, nincs kedvem azt hallgatni, hogy milyen ronda vagyok a menyasszonyi ruhában, ezt persze így csomagolva: csinos lenne, csak hát milyen sovány és milyen görbe a háta...Másik nagybátyámhoz sincs kedvem, mert nem tud viselkedni, anyám temetésén üvöltette a székely himnuszt a kocsiban, így vonultunk be a ravatalig, azt hittem elsüllyedek szégyenemben, majd összebalhézott a saját apjával, mert az MSZP-s volt, nagybátyám meg FIDESZ-es. Nagyanyám az öcsém temetésén csinálta a fesztivált és a legnagyobb problémája az volt, hogy senki sem ájult el a 6 tepsi süteménytől, amit a nagy napra készített a barátnőivel, tulajdonképp észre se vettük...Na mindegy, mikor a temetőben összetalálkozott nagyapámmal, akkor is csak kárált, hogy gyakrabban járhatnék ki a sírokhoz, ahelyett, hogy állandóan kutyázok...Na, Nagyapó ezt visszamondta nekem, én levélben megírtam nagyanyámnak, hogy ha befeküdnék a tesóm mellé, akkor elégedett lenne a viselkedésemmel??? 2 évig nem álltam vele szóba ezután.

Megfogadta, hogy nem jön hozzám látogatóba, mert nálam rendetlenség van. Csupa jószándék vezérli, mert tudja hogy úgyse tudná szó nélkül hagyni, nála ugyanis enni lehet a padlóról. Most ilyen embereket hívjak meg a protokoll miatt? Eszem ágában sincs. A protokoll miatt max. az apámat vagyok hajlandó meghívni, bár őrá se számíthatok már évek óta. Azok a rokonok, akik igazán hozzám tartoztak, sajnos már nem élnek, ahogy nem él már nagyapó sem.

Úgyhogy az én lagzimon ők lesznek a részemről:

apám (protokoll miatt), nagybátyám és nagynéném (szintén protokoll), 5 kolléganőm (10 éve együtt dolgozunk, ez nem protokoll), és még egy nagyon kedves baráti pár.

Párom részéről iszonyat nagy a rokonság, de ők egész mások, egy kisvárosban élnek és tartják is a kapcsolatot. Mi jó ha havonta egyszer lejutunk, de bármikor elnézünk bármelyik rokonhoz, hihetetlen szeretettel fogadnak, egyik felajánlott egy egész birkát ha esküvőnk lesz (szegény bari:(), másik mindig ránktukmál néhány kacsát, tyúkot a mélyhűtőből, harmadik tojást, paprikát...

Gondoltuk mi is, hogy csak a legszűkebb kört hívjuk meg, de az is vagy 20 fő, és egyszerűen ott tényleg nem lehet kihagyni a rokonságot, ha háznál lenne a lagzi, ott lakik egy utcára a másik rokon...

Viszont a lagzit nem étteremben fogjuk tartani, hanem egy nagyon szép nyugdíjas házban, ami az önkormányzaté és nyugdíjastalálkozók szoktak benne lenni, de amúgy nem lakják, ballagások, esküvők színhelye. 40 ezer Ft-ért megkapjuk, vannak evőeszközök, asztalok, tányérok. A főzést elintézzük bográcsban, rokoni körben. A rokonság hozza a sütit. A felszolgálók is valószínű rokonok lesznek. Nem tudom pontosan hányan leszünk, a vendéglista még alakul, de egyébként 50 főre számolva még így is horror összeg az egész, bár a kaját 5000 Ft/fővel számoltam, ami lehet hogy túlzás, hiszen magunknak megfőzünk. Ha elég kajára, innivalóra fejenként 2500 Ft, akkor nagyjából 500ezer Ft-ból lesz egy vőfélyes, zenekaros, fényképészes esküvőnk 50 főre és ebből remélhetőleg még 100-150 ezer Ft visszajön. Ennyit még reálisnak érzek, és hiába engedhetnénk meg magunknak 1 milliós esküvőt is, utána nem tudnék nyugodtan aludni. Hogy a ruhám ára elvigye a féléves fűtési költséget, azt se tudnám elképzelni. Így is folyamatosan éljük fel a tartalékainkat, és a fizetésem csak csökkenni fog úgy néz ki, nem nőni.

Amúgy a menyasszonyi ruhám a Vateráról van, 27ezer Ft volt és olyan, mint egy álom, eredeti DAvid's Bridal ruha, el nem tudom képzelni, miért adták el ennyire olcsón. Kell még hozzá ez-az, kicsit rám kell igazítani, alsószoknya is kell hozzá, nincs még fátylam. Menyecskeruhával mindennel együtt így se olcsó, kb. 50 ezer Ft-ban benne lesz, mert ugye kell cipő is, fehér meg piros, bár még ez utóbbira alszok egyet.

Szóval a protokoll engem csak addig érdekel, amíg olyan emberekről van szó, akik megérdemlik nem csak a rokon, de a barát jelzőt is.