Normális, hogy 33 évesen szeretnék végre feleség lenni?

Biztosan megvan rá az oka, de nem árulja el neked valami miatt, valószínűleg nem akar megbántani. Ha meg sokat noszogatod a téma miatt, akkor meg már nem lesz jó, amikor tényleg eljut odáig, és azt mondja, nna menjünk, válasszuk ki a gyűrűket, vagy valami hasonló.Elveszik így a romantika. Utólag meg majd mindig eszedbe jut, és a fejéhez vágod, hogy persze mert csak azért vettél el, mert én erőltettem...Nna, ezt nem ártana elkerülni!!!

Még talán egyszer felhoznám a témát, hátha elárulja mi az oka, valahogy csak lightosan, pl. : Mi bajod is van neked az esküvősdivel, meg a házassággal? vagy: Szerinted nem lenne gáz, ha terhes lennék, majd gyerekünk lenne, de még mindig nem vagyunk házasok, és a kórházban apasági nyilatkozatot kell tenned? (gondolom nem szívesen mennél férjhez terhesen, ezt sem árt megemlíteni neki) Vagy pl. mondd neki, hogy inkább védekezzünk ezentúl, meggondoltam magamat, mégsem szeretnék még babát, mert nagyon rosszul érezném magamat, hogy férj nélkül kell szülnöm. (mivel terhesen nem akarsz házasodni) Erre biztosan reagál valamit, amitől okosabb leszel. Most, hogy ezt így végigírtam, talán én is a legutóbbit választanám, azzal elég jól sarokba lehetne szorítani úgy, hogy ne kényszerítsd, hanem úgy tűnjön, hogy magad miatt te ezt így gondolod, és inkább leteszel a babaprojectről most. Aztán miután ezt kifejtetted, hagyjad békén, majd használjatok gumit, az elég idegesítő sok férfinak:) (legalábbis az én párom utálja) Aztán ha látja, hogy komolyan gondolod, biztosan lép valamit. De mint már írtam ne erőltesd semmiképp, mert utána neked lesz rosszabb, mikor mindig eszedbe jut, hogy erőltetted. (én mindig azt vágom a párom fejéhez, hogy lehet össze se jövünk, ha nem költözöm be (direkt) a koliba, ahol te laktál:) Szóval egy szó mint száz, drukkolunk nagyon, de tényleg igaza van sok előttem szólónak, ne veszélyeztesd a kapcsolatotokat az erőltetéssel, gondolkodj hosszú távban, hogy tényleg jó érzés töltsön el az esküvőtök napján, ne a bizonytalanság, hogy most ő is akarta-e ezt tényleg...!

Nagyon jó ember a párod, ne kockáztass, egyáltalán nem elvárás ma már a házasság, csak valahogy ez a vágy sok nőbe belé van kódolva, de mivel a pasiké a jog, hogy döntsenek, muszáj rájuk hagyni. Mi is rákérdeztünk hasonló esetnél a barátainknál, de csak 1-2x, míg meg nem világosodtunk mi a szitu, de egyáltalán nem gáz, hogy nem házasok,és nem fogjuk felhozni a témát többet.:)

Mondjuk szerintem lehet még bizonyítanod kéne neki, az sem egy utolsó dolog, pl. ha rendesen lefoglalnád magadat a munkával,(kicsit mellőzve a gyerekügyet még) te is kevesebbet agyalnál, és ő is jobban felnézne rád, ha mellette is tudnál kicsit önálló lenni. Ez nagyon fontos a nőknek is a mai világban, főleg külföldön, mikor nincs ott a család, hogy segítsen. Próbáld fordítva látni a helyzeteteket, az ő szemével. Ha pasi lennék, nekem sem az esküvő lenne az első a jelent szituban.

Azt hiszem részemről ki is merítettem a témát túlságosan is! Bocsi,remélem nem haragudtál meg!

Puszi!:)

Az egyik korábbi hozzászóló vagyok:

tetszett ez a beírásod, hogy a neved elé most, mint leánynak odaírják, hogy "LEDID", mintha senkihez sem tartoznál.

Tudod én egyszer férjhez mentem, felvettem a férjem nevét, aztán mikor váltam azt sem tudtam, milyen rohanva intézzem le onnan a nevem elől azt a légypiszkot.

Most mikor férjhez mentem ismét, megbeszéltem a párommal, hogy engem már mindenki így ismer lánykori néven és én én vagyok, nem pedig más, nem szeretném a nevét viselni. Megértette, hogy nem lenézés, nem bántás, semmi bajom a tisztességes, szép nevével, de az enyém nekem tökéletesen megfelel. úgyhogy ledig lánykori nevem maradt. És hogy ebből nem tudják, hogy férjhez mentem? Kit érdekel? Nem azért mentem férjhez.