Normális, hogy 33 évesen szeretnék végre feleség lenni?

Beszéld meg vele a dolgot.

Teljesen normális ha esküvőt akarsz, és ha szeretitek egymást, és minden rendben, akkor neki is ezt kellene akarnia. Beszéld meg vele a dolgot, mert ha ő nem akarja, akkor lehet nem biztos magában, és csak azért jegyzett el Téged, mert nagyon unszolták miatta..

még most szakítsatok ha mégsem biztos magában, ne várjatok és szenvedjetek még évekig, ha nem is akar veled élni élete végéig..

Én már 2x voltam férjnél. A papír semmit nem számít, hacsak nem hitelfelvétel vagy bármi egyéb hivatalos dolog miatt kell.

Nem az a fontos, hogy szeret? DE!

Már bocs, de nem azért szeretnél házas lenni, mert már mindenki az körülötted?

Tényleg ne hari a kérdésért, de van egy barátnőm, pont ez a gondja, hogy harminc éves és mindenki férjhez ment a barátnői közül. Kérdem tőle, hogy olyan elviselhetetlen otthon a helyzet? Neem, mindenkit nagyon szeret, de úúúgy szeretne feleség lenni.

Na most erre mit mondjak neki?

Én ugyanígy voltam, 34 évesen mentem férhez. A környezetem úgymond "éreztette" velem, hogy az ilyen nő, aki nincs férjnél, nem ér annyit aki már elkélt és legalább két lurkó is kell már ebben az életkorban a pozitív társadalmi megítélésért.

Engedve a nyomásnak férhez mentem. Na a megítélés jó, tisztes háziasszony és anya vagyok, nameg feleség. Nem mondom, hogy másnak jobb, azt sem hogy rosszabb, de azt, hogy engedtem az elvárásoknak, azt megbántam. Mert szerelemből kell az embernek az életét máshoz kötni. (Én szeretem a férjem, félreértés ne essék, de nagyon nehéz már az embernek ebbena korban az önállóságát elveszteni, feladni az addigi életét.)

Jó így együtt? Minden rendben amúgy köztetek? Akkor miért nem ülsz le és beszéled meg a pároddal? Ha úgy érzed, látod, tapasztalod, hogy szeret, akkor ne veszélyeztesd ezt a jó kapcsolatot erőszakoskodással azért, mert a "többiek" már máshol tartanak. Nem az a fontos, hogy nekik mi tetszik, hanem hogy kettőtöknek mi a megfelelő.

Én pl. szívesen éltem "csak úgy" együtt a párommal, és sokkal jobb is volt köztünk a kapcsolat míg nem esküdtünk meg.

Szerintem abszolút normális dolog, hogy vágysz rá! Ugyanebben a cipőben járok én is, csak a kor nem stimmel (28). De együtt képzeljük az életünket, babát tervezünk, közösen fizetett hitelünk van. Csak házasodni nem akar...

Beszélj vele, na hagyd, hogy kibújjon, elviccelje a dolgot! Tudatosítsd benne, hogy elveszthet téged, ha nem lép végre, mert neked ez a mostani elkényelmesedett helyzet nem felel meg! Gondolom ő úgy érzi, hogy végülis a kezed megkérte, együtt éltek, szeretitek egymást, ennyi, több nem kell. Azért nem olyan fiatal ő már, hogy szépen ücsörögjön a babérjain...

Marha nehéz így tanácsot adni, hogy nem ismerünk benneteket.

Az is lehet, hogy csak utál a fiú ügyet intézni, vagy a felhajtást. (magamból indulok ki )

Ha ez van akkor állj a sarkadra.

Azért felmerül bennem egy kérdés ( Mivel nem ismerlek benneteket persze csak találgatás )

Hogyhogy nem tudjátok ezt egymásközt megbeszélni.

Biztos, hogy szeret? Jól ismered? Egyáltalán beszélgettek ti egymással? Igen? És akkor miről, ha nem a fontos dolgokról?

Én úgy gondolom, két oldaról lehet közelíteni ezt a problémát.

Hogyan éled meg azt, hogy nem vesz el feleségül?

Azért zavar, mert kellemetlen a környezeted előtt (család, barátok), mivel ezt ők úgy értelmezhetik, hogy nem vállal fel eléggé, így nem szeret eléggé (holott Te tudod, hogy ez nem így van), tehát a konvenciók miatt házasodnál, azért, mert ezt így szokás, netán így illik? Ez esetben kérdezd meg magadtól: az a fontosabb Számodra, hogy a környezeted bólogasson, netán irigykedjen, tehát az, hogy Feleség légy, hogy elmondhasd, hivatalosan tartozol egy férfihoz (ugyan már, tényleg olyan fontos ez így önmagában?) – vagy a kedvesed személye (aki lehet, valamilyen okból ódzkodik magától a házasságtól, ami nem feltétlenül áll összefüggésben a személyeddel – ha egyébként szeret, tisztel Téged, akkor én ezt tiszteletben tartanám... a kierőszakolt házasság úgyse valami romantikus...) Ha már mindketten akarják, tökmindegy, ki kéri meg kinek a kezét  – de ez a szitu nekem egyoldalúnak tűnik. És ha egyébként jól működik a kapcsolat minden téren, nem tudom, érdemes-e egy papír miatt, meg a környezeted miatt veszélyeztetni.

Vagy azért zavar az esküvő halogatása, mert úgy érzed, a párod nem tisztel, semmibe veszi a az igényeidet, és így közvetve az esküvőt kierőszakoló, "akaszkodó" férjvadász (nem valami méltóságteljes...) szerepére "kényszerít"? Frusztrál, hogy Te romantikus lánykérést, ha nem is nagy, de szép esküvőt szeretnél, fehér menyasszonyi ruhában, ahogy az "meg van írva" – és ő vonakodik ezt megadni Neked, holott tudja, hogy fontos Számodra? Úgy érzed, azért bizonytalan, mert nem biztos abban, hogy Te vagy a megfelelő nő számára? (Tehát más nő elvenne, csak Téged nem?) Vagy magától a házasságtól berzenkedik? (Ennek millió oka lehet.)

Egyéb téren is semmibe veszi az igényedet, és a saját elképzeléseit előbbre valónak tartja a tieidnél??? Ha erre igen a válaszod, akkor valóban el kellene gondolkozni az egész kapcsolaton.

Hypathia