Baráti társaságunkból az egyik lánynak lesz az esküvője, régen a legjobb barátnőm volt, így én leszek a tanúja. Nekem, mint tanúnak töb pénzt illene adnom, mint a többi barátunknak?

Szerintem nem. Én legalábbis annyit adnék, amennyit akkor adnék, ha nem lennék tanú.

Sőt, konkrétan a mi esküvőnkön egyik tanútól sem kaptunk semmit. Mindketten a legjobb barátainkat kértük fel, a férjem barátjával direkt egyeztetve volt, hogy egyik héten házasodunk mi, egy héttel később ők és egymásnak "tanúskodtak". Így azt is megbeszéltük, nem osztogatjuk oda-vissza a pénzt, mert teljesen felesleges pénzmozgásról lenne szó, úgyis annyit adtunk volna vissza, amennyit kaptunk.

Az én barátnőm meg éppen le volt égve (ahogyan az elmúlt tíz évben folyamatosan), így ahelyett, hogy én kaptam volna tőle ajándékot, én adtam kölcsön neki pénzt, amit azóta sem láttam vissza, pedig ez nem most történt. Igazából nem a pénz, vagy a drága ajándék hiánya miatt neheztelek kicsit, hanem amiatt, hogy hosszú ideje barátnők voltunk, ismertük egymás elég rendesen, rengeteg közös élményünk volt, lett volna ideje felkészülni az esküvőnkre, ennek ellenére még egy poénos, fényképekkel megszínezett emlékkönyvvel, képeslappal, vagy egy egyszerű diavetítéssel sem készült, ami ugye nem került volna semmibe, de többet jelentett volna nekem, mint egy drága ajándék. Mindegy, ez az én bajom, bocsi, hogy panaszkodtam.