Vicces esküvői sztori?

Amikor az esküvői autóval elindultak hozzánk, akkor már rajta volt a csokor. Akik bent ültek az autóban, csak annyit láttak, hogy repül 1 szál virág, aztán mégegy szál, mégegy, és végül az egész autódísz. Gyorsan félreálltak, de már csak romjai voltak a csokornak. Gyorsan hívta -akkor még vőlegényem - a virágkötőt, hogy azzonnal kellene egy újat kötni. A templomban a térdeplő beszakadt alattam (mondták, vigyázni kell, de nem is gondoltam rá), pont az egyházi esküvő kellős közepén, még jó, hogy nem veszítettem el az egyensúlyom, mert akkor begurultam volna a pap elé. Úgyhogy a szertartás végéig rogyasztottunk, azaz úgy tettünk, mintha térdepeltünk volna, csak épp a semmibe volt a térdünk, amit az én ruhám takart, de a vőlegénynél ugye látszott. Ez épp az eskünk elmondása előtt történt, és én jöttem volna. Neki akartam mondani, felé fordultam, de ahelyett, hogy rám nézett volna, mereven bámulta az oltárképet. Utólag mondta, hogy azért, mert ha rám néz, akkor elröhögte volna magát. Ja, és utólag mondták, hogy amikor az esküm elkezdtem, mondani kellett volna a nevemet, én nem is kapcsoltam, hatalmas csend volt (nekem fel sem tűnt, én azon voltam, hogy nehogy röhögjek), és csak akkor mondtam a nevem, amikor a pap elmondta, hogy mondjam utána.