Meg tudtátok állni, hogy ne sírjatok az esküvőtökön?

10:53 - feldobtad a napomat! :)

Egyébként nálunk is volt néhány baki. A zenék nem szokványosak voltak, a biztonság kedvéért egy infomókus barátomat kértem meg, hogy tegye őket CD-re, nehogy a helyszínen legyen technikai gubanc.

Ő poénból a két zene mögé betette a "Love and Marriage" c. Sinatra számot, ami ugye mindenki a Rém rendes család c. sorozatból ismer, mint főcímdalt. Ott már vigyor volt nagyon.

Illetve anyám rábeszélt egy fűzőre (nem menyasszonyi ruhám volt, hanem nadrágkosztüm). Nincs túlsúlyom, így csak dekor lett volna a fűző, de olyan szoros lett, hogy a gyomrom már a mellkasomban volt, a halszálkák pedig behajoltak a bordaívem alá, amit leültem. Levegőt alig kaptam (konkrétan végigfuldokoltam az egészet), a gyomromat pedig annyira nyomta, hogy végig hányingerem volt. Az összes esküvői fotón zabos és falfehér vagyok, gondolom valami főeret is elszorított.

A teremben meleg volt, így még előtte gyorsan kértem az anyakönyvvezetőtől egy nagy pohár vizet/bármilyen folyadékot, mert csúnyán ki voltam száradva. Gondolom csak kristálypoharuk volt, így abban kaptam teát. Azóta se tudom kimagyarázni magam, hogy nem töményet gurítottam szorgosan a szertartás előtt... (Szerintem a násznép egy része meg van győződve róla, hogy tuti alkesz vagyok)

A tanúm egy kipás zsidó srác volt, amikor fel kellett állni, az ölébe tettem a csokrot, hogy vigyázzon rá. Annyira nem figyeltem, hogy el is felejtettem, ő pedig egy csokorral a kezében csinálta végig az egész délutánt. Nem kicsit néztek az emberek :)

Én is sírtam a zenék válogatásánál a meghatottságtól és a boldogságtól, pedig mégcsak babát se vártam hogy a hormonokra tudjam fogni. :)

Amikor odakerültünk be is készítettem a zsepit a kesztyűbe, de nem volt rá szükség. Végig mondogattam magamba, "nem sírok, drága volt a smink" :D bejött!

Barátnőm viszont a saját esküvőjén elejtett egy könnycseppet, pedig ő nagyon erős nő (vagy legalábbis annak mutatja magát) :)

Hát, én először majdnem röhögtem a csóknál (sokat gyakoroltuk előtte, és amikor elhangzott a felszólítás, a férjem felém fordult, nagy levegőt vett, láttam, ahogy elönti a lámpaláz... :D és végül egy vigyorgó szájrapuszit sikerintettünk, a fotós le is maradt róla.)

Aztán meg a végén a versnél, és egyéb megható szövegeknél meg úgy elérzékenyültem, hogy alig tudtam visszafojtani a könnyeket, észre is vették többen, a gratulációnál is végig vigyorogva sírdogáltam.

Ja, és az elején mi is berohantunk, és ez csak a videón derült ki, ráadásul a két tanú hátul meg összevissza ment, olyanok voltunk, mint valami csürhe banda. :D

Szóval semmi baj, ha sírdogálsz, csak igyekezz visszafogni, nehogy megijedjenek a vendégek. :)

A tesom eskuvojén sírtam. Még másnap is.

Ugy voltam vele,hogy az enyémen is fogok. De ahogy az oltárhoz álltunk fulig ért a szánk és egyáltalán nem sírtam. Jo érzés volt, hogy 5 év után a felesége lettem. Ja és 6 honapos kismama voltam.

simán

habár a templomban volt egy rázós rész ...

;-)