Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Úgy sikerült az esküvőd ahogy megálmodtad? Amilyennek elképzelted, amire vágytál?
Sajnos eleve nem úgy indult ahogy szerettük volna, nemcsak hogy beleszóltak, kötelező volt úgy csinálni ahogy a szülők megmondták, zsaroltak, lelki terror minden ami kell. Persze sarkunkra kellett volna állnunk, de mindketten békét akartunk.
Még aznap is lelki szemetesládának használtak, pedig én voltam a menyasszony.
Igazából csak reméltem vannak "sors társaim" akik egy kis vigaszt tudnak nyújtani. Tudom hogy nem ezen a napon múlik a boldogság...
Gratulálok a válaszolók babáihoz! Remélem hozzánk is ellátogat a gólya hamarosan, és esélyt kapok hogy egy másik nap legyen életem legszebb napja :)
Nekünk még igaz nem volt esküvőnk de már a szervezése is egy rémálom.
Anyám bele akar szólni mindenben amibe lehet. Ruha, haj, smink, helyszín, étel, koszorúslányok stb. stb. Az alapon, hogy ő állja a lagzit akkor olyan lesz amilyet ő mond. Ebből az lett, hogy halasztunk az esküvőn és saját pénzből álljuk.
Párom szülei megmondták, hogy annyira gyűlölik a szüleimet és a rokonaimat, hogy el sem jönnek az esküvőre. Így nemhogy adjanak bele valamit még el sem akarnak jönni.
A helyszínnel is gondok vannak, a meghívókkal egyszerűen mindenből.
Nem tudom/tudjuk mi lesz ennek a vége de ha kell akkor lesz egy 2tanús esküvő és akkor életünk legszebb napja lesz :). Megoldjuk, hogy szép legyen még a problémák ellen is. De ha elmúlt akkor megírom, hogy jól sikerült-e vagy nem:)
18:06! Hát ha újrakezdhetném biztos nem hagynám magam, szóval, menjetek és esküdjetek meg két tanúval, de előre el ne mondjátok senkinek. Mi is halasztottunk, nekünk is két tanús lett volna, csak bekavartak! Sajnos mi nyíltak, őszinték voltunk... Nekem anyám mondta hogy nem jön, aztán meg mégis, végül késett, így ott ültem a szertartáson gyomorgörccsel hogy most mi van, ahelyett hogy figyeltem volna a szép versekre, amit az anyakönyvvezető mondott. :(
A menyaruhát ki ne hagyd, az valami hihetetlen érzés, vonulni, mindenki köszönget, gratulál, meg a fotózást!
A többit inkább hagyjuk!
Szia, remélem, még olvasod a válaszom. Nálunk sem életem legszebb napja volt. Mindent a szülől álltak anyagilag, így aztán mindent ők szerveztek, nekünk csak az maradt, hogy oda kellett állnunk a nagy napon. A férjem szülei teljesen kezükben tartották az irányítást, igazi parasztlakodalom volt. A férjemet nem érdekelte nagyon, neki nagyon tetszett, a férfiak amúgy is másképp vannak ezzel, meg nyilván ő a szülei szervezésére nem mond rosszat. Az én szüleim a viták elkerülése érdekében a háttérbe húzódtak, pedig minden felesben ment. Az én menyasszonyi ruhám is úgy volt, hogy két ruha közül válaszhattam, hogy melyiket szeretném, mert ők annyi pénzt szántak rá :( Pedig 200 fős lagzi volt, rám annyi pénz jutott.
Lényeg a lényeg: nagyon jól élünk a férjemmel már 16 éve, amikor felhozom, hogy életem egyik legszarabb napja volt, ő csak nevet és mostmár én is. Poén szintjén megy a dolog. Nem múlik a nagy napon semmi. Ezt hidd el nekem! Nagyon szeretjük egymást és semmi utózöngéje nincs a dolognak közöttünk.
Viszont láttam én már álomesküvőt, ahol minden klappolt és aztán válás lett a vége. Szerintem, aki csak a látszatra és az álom-jellegre ad ott nagy a baj.
Ne törődj a történtekkel, ne szomorkodj, szerintem te sem álomesküvőt akartál, hanem álom életet. Ez pedig még előttetek van!! Sok sikert!
Szia Kedves Utolsó!
Nagyon sajnálom hogy neked se sikerült túl fényesen a nagy nap. Elég szégyen szerintem hogy a szülök az ő elcseszett életüket akarják kijavítani, újraélni a gyerekeiken keresztül. Az rendben van hogy segíteni akarnak, tanácsot adnak, de amikor nem döntheted el hogy megfogadod vagy sem, hanem belekényszerítenek téged valamibe, csak azért meg nekik van pénzük nektek meg nincs, szerintem semmi jóhoz nem vezet. Mennyivel jobb lett volna, ha téged is belevonnak, kikérik a véleményed, segítenek...
Nem nagy puccparádé lett volna az álmom, csak az hogy azt a napot teljes mértékbe ki tudjam élvezni. Hogy minden pillanatot 100%-osan megéljek.
Elvégre ez a pár napja, véleményem szerint ilyenkor mindenkinek az ő kedvüket kellene keresnie, és nem pedig terhelni a saját gondjaikkal.
Nem az a baj hogy nem így-úgy volt, hanem a lelki dolgok. Nem tudtunk felszabadultan örülni, végig szikrázott a levegő, és a legjobb hogy az este veszekedéssel ért véget.
Tudom hogy nem lesz semmilyen rossz hatással a kapcsolatunkra, mert imádom a párom, voltak és lesznek is még sokkal szebb hétköznapjaink.
Csak azért most még van egy kis hiányérzet, ami idővel remélem el fog múlni...
Köszönöm a biztatást!:) Nektek is minden szépet,jót! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!