Mi volt a legnehezebb, legproblémásabb mikor összeköltöztetek?

Én előtte 9 évig éltem egyedül. Fura volt, hogy mindig van ott valaki, de egy percig sem bántam.

Probléma vagy vita nem volt. Azóta sincs.

hogy ő pacsirta, én viszont bagoly típus vagyok

:-)

Közös lakásba költöztünk.

Vitáink nem voltak, szerencsére most sincsen. :)

Az én helyzetem egy kicsit bonyolult volt.Én éppen válóper alatt álltam amikor megismerkedtem a második férjemmel.(akkor még a párom)

Mivel a volt férjemmel közös megegyezéssel indítottuk a válópert,és közben összejöttem a párommal,nem tartottam fer dolognak,hogy még mindig a családi házban élek a válóperben álló férjemmel.Ezért megegyeztünk abban,hogy én elköltözöm,és eladjuk a házat.Én költöztem a páromhoz,aki az idős édesapjával élt.Az édesapja ajánlotta fel,hogy ne albérletbe menjünk,hanem költözzünk inkább oda,hiszen 3 szobás lakásban bőven elférünk.Így tettük..De meglepetésemre,a volt férjem egyik nap felhívott,hogy fontos ügyben akar velem beszélni.Találkoztunk,és megmutatta a leveleket amit a párom apja írt neki.A levélben minden voltam csak jó,és kedves nem.Megírta a volt férjemnek,hogy fogjanak össze,és tegyenek meg mindent azért,hogy én vissza menjek hozzá.Szerinte a férj dolga az,hogy "megnevelje" a feleségét,ha butaságot csinál.

(nem mondtam el az öregnek,hogy közösen döntöttünk a válóperről,és végig jó barátok maradtunk)

A volt férjem nem reagált a levélre,de figyelmeztetett,hogy ne bízzak az öregben.A z öreg több levelet is írt,a végén már a legnagyobb qrva voltam,és kijelentette,hogy soha nem fogja hagyni hogy a fia velem éljen.Szándékban áll minél hamarabb kidobni a lakásából.

Teljesen le voltunk döbbenve.A párom veszekedett az apjával,én még aznap el is költöztem albérletbe.A párom annyira meg haragudott az apjára,hogy velem jött.Az apja sosem fogadott el,és sokszor hívta a fiát,de kijelentve hogy csak ő jöhet hozzá.Vettem a célzást,Soha többé nem mentem hozzá,és Soha többé nem találkoztunk.A válóperem után 2 hónappal összeházasodtunk.A párom amikor az apja hívta,mindig ment és meglátogatta,ha segíteni kellett neki akkor is ment(nekem nem volt semmi kifogásom ellene,hiszen az apja,de én soha nem mentem)

Végül a 79-dik születésnapjára meghívott mindenkit,a páromat is.Hozzátette,hogy ha akarok én is mehetek..nem akartam.

Hát nagyjából ennyi gond volt..

<azóta lassan 10 éve élünk boldog házasságban>

Először a szüleimhez, na az tragédia volt, mert apám rendmániás, a párom meg rendetlen.

Utána közös lakásba, itt is néha morgok, hogy nem segít semmit, de összességében elvagyunk, nincs gondunk :)

Az anyagiak. Ez máig probléma. A párom elképesztő pénzt elkölt a számítógépére meg évente új telefonra meg hasonló dolgokra, amik igazából nem létfontosságúak. Viszont az ő jövedelme lényegesen nagyobb az enyémnél, nekem csak ösztöndíjam van, így úgy érzi, megteheti. Az ágyunkból áll beel a rugó a hátunkba, de új ágyra sajnálja a pénzt. A telefonját viszont hitelből is megvette már aznap, amikor megjelent - mondanom sem kell, iszonyú pénzért.

Persze így se halunk éhen, de én olyan típus vagyok, aki inkább félretenne, ő meg olyan, aki elverné a pénzt és ezt nagyon nehéz összeegyeztetni.