Mit tennétek ilyen helyzetben? Kell a templomi esküvő?

Szia, Kérdező!

Elég régi már ez a topik, de ha egyszer erre jársz, számolj már be arról, hogy végül is mi lett.

Ez a templomiesküvő-dolog sokszor elég vitaindító téma. Nem írtál arról, hogy a te vőlegényed mennyire vallásos. (A keresztvetésből gondolom, hogy katolikus.) Mert nagyon nem mindegy, hogy melyik kategória, merthogy sokféle keresztény, sokféle katolikus van. Van az a fajta, aki húsvétkor meg karácsonykor elmegy misére, meg van a rendszeres templomjáró, és van az is, aki fél életét a plébánián tölti, jár ilyen-olyan közösségbe stb.

Az emberek fel szoktak háborodni azon, ha egy "kocakatolikus" templomban akar esküdni. Értem ezalatt azt, aki mondjuk max. egy éjféli misére megy el egy évben. Kövezzetek meg, de szerintem ebben semmi gáz nincs!!! Lehet, hogy el van távolodva az egyháztól, de valamilyen szinten mégiscsak a "nyájhoz" tartozik, és a saját lelkiismerete mondatja azt vele, hogy: azért az élete nagy eseményeinél, mint az esküvő is, szüksége van Isten áldására.

Régebben én is ilyen alkalmankénti vallásgyakorló voltam. Illetve: kamaszkorom végén bérmálkoztam, akkor nyilván rendszeresen jártam, aztán egyetem alatt abbamaradt. De ez nem jelenti azt, hogy kőkemény ateista lettem!!! Egyszerűen csak akkoriban kevésbé foglalkoztatott a vallás.

23-24 éves korom körül volt egy kapcsolatom. Abban az időszakban volt, amikor nem jártam misére. A pasi ateista volt. Bár nem volt olyan hosszú kapcsolat, alig több mint félév, egyszer az elején, 2-3. hónap környékén szóba jött az esküvőtéma. Mondtam, hogy én szeretnék egy egyházi esküvőt. A pasi mondta, hogy kizárt, ő nincs megkeresztelve. Mondom, semmi gond, neked nem is kell, elég, ha én megvagyok. (Ilyenkor a szertartás szövege is kicsit más, a vőlegény nem Istennek esküszik, hanem a becsületére, vagy vmi ilyesmi.) Mire a pasi: ő "nem fogja egy papnak a süketelését hallgatni". Mondom, nekem nem számít a ruha meg a zene, tök szolid, csendes templomi esküvőt is lehet tartani, sztem max. fél óra. Egy félórát kérek az életéből. Mire ő: NEM! És nem is érti, hogy mért fontos nekem ez az egész, ha nem is járok templomba. (Update: azóta alkalmi vallásgyakorlóból újra rendszeres lettem -- nem ennek hatására amúgy, meg csak évekkel később.)

Ezzel a csávóval elég csúnya véget ért a kapcsolatunk. Azt sajnálom, hogy ennél a vitánál nem szakítottam vele ott rögtön. Mert nagyon bántó, tahó stílusban adta elő. Meg hogy egy félórát nem lett volna képes rászánni az életemből, legalábbis kkor úgy éreztem.

Most nem tudom már, mit gondoljak. Visszatérve a kérdezőre. Valamilyen szinten értem, hogy őt mondhatni taszítja a templomi környezet. A vőlegénynek meg ez fontos. Szerintem ez tipikusan az az eset, hogy az ilyen világnézeti dolgokat jó az elején megtárgyalni, és ha annyira összeférhetetlen, akkor inkább ne folytassák.

Mert lehet persze kompromisszumot is kötni, szerintem egy vallásilag közömbös és egy (valamennyire, vagy teljesen) vallásos embernél ez tökre működhet. Mármint: a nem vallásos fél a másik kedvéért belemegy. De ez csak akkor lehet, ha nem harcos ateista.

Ha az egyik fél kimondottan ateista, és taszítják a vallásos dolgok, akkor szerintem jobb lefújni. Komolyan mondom. Mert ha a másik fél (legalább alkalmanként) gyakorolja a vallását, nem fog belemenni abbba, hogy jó, akkor ne legyen templomi. Vagy ha belemegy, utána sz*rul fogja érezni magát, hogy ő meg van fosztva valamitől. Arról nem is beszélve, hogy később csak csupa vita lesz az életük, pl. meg legyenek-e keresztelve a gyerekek.

De mondom, nagyon nem mindegy, hogy mennyire vallásos és mennyire ateista az egyik fél! Békés ateista, vallásilag közömbös ember lehet kompromisszmképes, míg a nagyon elves ateista nem.

És semmi gond nincs azzal sem, ha valaki nagyon harcos ateista. Az az ő dolga. Én csak annyit tanultam a régi esetemből, hogy olyat nem fogok választani, mert csak konfliktus lesz belőle.

Nekem ez a tapasztalatom.

Én eleve azt nem értem,hogy két különböző világnézetű ember mit szerethet egymásban?

Aki kapcsolatot akar az pont arról szól,hogy olyat keresel hozzá,aki hasonló,mint te.

A családodat nem választhatod meg,de hogy te kivel szeretnél lenni család azt igen!

Amúgy szerintem éretlenek vagytok a házassághoz,de ez a korotokból is adódik.

Szerintem amúgy sem egészséges,hogy egy kamaszszerelemből lesz házasság.

Nekem is volt olyan uncsitesóm,aki kb 16 éves korától járt egy fiúval,egyidősek voltak,aztán vagy 6-7 évig együtt voltak.

Amíg el nem érték a fiatal felnőttkort,amikor is kiderül,hogy mennyire különböznek ők.

Szerintem 30 éves kor alatt nem igazán érdemes ilyen komoly döntést hozni,mert az ember a 20as éveiben változik a legtöbbet.

Amúgy olyan,aki annyit mond,hogy a polgári esküvő csak egy papír,az elég éretlen.

Nem való neki az elköteleződés.

A házasság rengeteg jog,kötelesség. Stb.

A házasságnak nem az a lényege,hogy bemész a templomba,aztán boldogan éltek még meg nem haltok:D

Ez a gyerek nagyon álomvilágban élhet.