Mit tennétek ilyen helyzetben? Kell a templomi esküvő?

15:41-nek Nem kötelező házasodni,de ha valaki házasságot szeretne kötni,akkor a polgári rész kötelező,csak azt ismerik el a jog szerint házasságnak a templomi esküvő csak vallási szempontból fontos,de templomi szertartás nélkül is érvényes a házasság,míg polgári nélkül nem.

Így értettem,hogy a polgári szertartás kötelező.

ma 16:08

Csak tudod az van, hogy ha a másiknak meg a polgári nem jelent semmit, az álságos, az ott kimondott szó értéktelen, akkor mi van? Tegye meg, csak mert ott kap egy papírt is róla, ami meg aztán végképp nem jelent semmit?

ma 16:46

Igen értem én és igazad is van, csak arról beszélek, ha valakinek pont ez a hivatalos és érvényes része nem jelent semmi és pont ezt érzi képmutatónak, akkor én nem kényszeríteném bele. Mert hiába lennénk jogilag házasok, ha ő nem érezné úgy, hogy azok vagyunk. Ha mondjuk ő úgy érzi, hogy neki semmit nem ér az a papír, akkor én nem is erőltetném.

Ha egyik fél erkölcsi normáinak és a világnézetének annyira nem felel meg a templomi esküvő, hogy úgy érzi, nem tudná vállalni, a másik pedig ugyanígy érez a polgárival kapcsolatban, akkor az így is, úgy is nehéz ügy, függetlenül ahhoz, hogy melyikhez jár papír.

Igen, ilyenkor szokott lenni, hogy vagy összeveszik a kedves jegyespár, mint a vakok, vagy egyik enged azzal, hogy akármennyire is fontos nekem az a szertartás, nem kényszerítem bele a páromat, mert az ő érzései fontosabbak, ne kelljen olyat kimondania, amivel nem tud azonosulni. Vagy a másik azzal, hogy igaz, hogy az én világnézetemmel ellentétes az a szertartás és az ott kimondott szavak, de mégis értékesek, pont azért mert a szerelmemnek értékesek, neki sokat jelentenek és ami neki sokat jelent, az általa nekem is, még ha nem is tudok benne hinni.

Egyik sem tökéletes megoldás, de egyik sem olyan borzasztó döntés. Kivéve azt a verziót, hogy összevesznek, mint a vakok. :D

ezt neked kell érezned, de mondjuk ha az én párom lenne így, én belemennék a templomi esküvőbe a kedvéért, mert neki fontos (akkor is, ha én eléggé egyházellenes vagyok). más kérdés, hogy neki milyen érzés lenne, hogy ami neki élete egyik legszebb pillanata, az nekem csak egy fölösleges macera (megjegyzem, nekem a polgári is az lenne).

a gyerekeimet már nem kereszteltetném meg, csak ha felnőve ők maguk kérik.