Mit tennétek ilyen helyzetben? Kell a templomi esküvő?

Egyikőtök sem enged, mindkettőtök csak magával törődik, ilyen alapon mi a fenének házasodtok össze? Ahogy látom, a párodnak igazából a polgári esküvő felesleges. Akkor miért erőlteted? Jó, ő se erőltesse a templomit, mert azt meg te nem akarod. Szerintem ne házasodjatok össze. Ha most úgy veszed, hogy ő zsarol a templomiért, akkor az ő szemszögéből a részedről ugyanolyan zsarolás, hogy csak polgári legyen.

Ha már az esküvő előtt ilyen problémák vannak, akkor hogy gondoljátok, hogy ti majd szeretetben, megértésben együtt fogtok élni?

ma 15:32

Ez hülyeség! Miért lenne bármilyen esküvőt kötelező végigcsinálni? Ha valakinek nem jelent semmit a polgári esküvő, csak egy papírt, akkor miért kellene, hogy kötelező legyen?

Nálunk is teljesen ateista a férjem, de megértette, hogy nekem fontos a templomi esküvő - pontosan úgy érzem én is, mint a te jövendőbelid, hogy a polgári csak egy papír. A férjem teljes mértékben tolerálta ezt, hiszen esküvő - jó esetben - egyszer van egy életben és pótolhatatlan, amit elmulasztotok. Ha a vőlegényednek ilyen fontos a templomi esküvő, és te szereted őt, akkor nem fosztod meg tőle. Ettől még nem kell vallásosnak lenned, de az ember a szerelme kedvéért ennyit igazán megtehet.

A férjem az esküvőnk után azt mondta, nagyon örül, hogy templomban esküdtünk, sokkal meghittebb, szebb ceremónia volt, mint a polgári. Pedig mondom, ha valaki, ő aztán teljesen ateista.

Azzal, hogy engedsz a kérésének, nem kell vallásossá válnod, nem erről szól a dolog. Megadsz a kedvesednek valamit, amire ő vágyik, és hidd el, neked sem lesz olyan borzasztó élmény. Ha másnak nem, hát örülj az ő örömének!

ma 15:46

Nálunk is valahogy így volt, csak mi még elég tájékozatlanok voltunk az elején, nem tudtuk, hogy csak a polgári esküvő a hivatalos. De már akkor nem volt kérdés a részemről, hogy a párom iránti szeretetből és tiszteletből végigcsinálom a polgári szertartást, ő meg a templomit miattam. De nekünk nem kellett vitatkozni ezen, nem kellett zsarolni egymást, ez egyértelmű volt.

Ezen a megegyezésünkön aztán az sem változtatott természetesen, mikor megtudtuk, hogy csak a polgári a hivatalos. Aztán, mikor túl voltunk rajta, mindketten úgy voltunk vele, hogy kár lett volna bármelyiket kihagyni.

Magamból kiindulva, egy vallásosnak fantasztikus érzés a templomi esküvő. Komoly, életre szóló jelentősége van. Mindezek ellenére, ha a férjem nagyon tiltakozott volna, nem kényszerítettem volna rá, fontosabb lett volna, hogy ne bántsam meg, mint az elveim. De az is biztos, hogy utána egy elég fájó hiányérzet maradt volna bennem. De azt hiszem, neki fontosabb volt, hogy maradéktalanul boldog legyek azon a napon és tökéletesnek érezzem, mint a saját elvei.

Gabka77 válasza:

Nálunk is teljesen ateista a férjem, de megértette, hogy nekem fontos a templomi esküvő - pontosan úgy érzem én is, mint a te jövendőbelid, hogy a polgári csak egy papír. A férjem teljes mértékben tolerálta ezt, hiszen esküvő - jó esetben - egyszer van egy életben és pótolhatatlan, amit elmulasztotok. stb.

én is így gondolom. megtehetsz annyit az ő kedvéért hogy templomban esküdtők,mert ő megengedte hogy polgári eküvőt tartsatok. te hogy éreznéd magad ha ő meg CSAK templomit akar,ugyanúgy ellenezné a polgárit,mint te a templomit.

ez csak egyszer van 1 életben. ennyit megtehetsz a kedvéért.

Vagy tudatosítod a párodban, hogy te ezt nem szeretnéd vagy beletörődsz (végülis nagyon szép egy egyházi esküvő).

Azért gondolkodj el azon is, ha most ennyire rád erőlteti az ő akaratát, mi lesz veled a házasság után?

Nem értelek titeket. Fontos az egyházi esküvő, mert isten színe előtt, meg stb, de ha ez a másik félnek nem jelent semmit, nem hisz ebben, akkor mi értelme van az ott kimondott szavaknak/tetteknek? Fogadkozik valamire, amiben nem is hisz? Nem túl kötelező így rá nézve annak megtartása. Szerintem ez így álságos dolog, főleg azért, mert mekkora törés lenne a nagyszülőknek...a hitet nem lehet kényszeríteni.

Templomban az esküdjön, aki hisz benne.